Orvosnál voltunk - Bence önállósodik :)

Orvoshoz kellett mennünk ma. Bencus 2 napja köhög, és sűrű váladék folyik az orrából.
Az elmúlt éjjelt szinte végig köhögte, hiába adtam neki bármit rá.
Beértünk a rendelő várótermébe. Bencus mondta, hogy pisilni kell neki, mindjárt jön. El akartam kísérni, de ő közölte, hogy egyedül akar menni. Tudom, hogy szép tiszta a WC a doktornéninknél, ezért engedtem, mindenesetre figyeltem mit csinál...  Kukucskáltam be a résnyire nyitva hagyott ajtón.Olyan ügyes volt.. Felhajtotta az ülőkét, lehúzta a WC-t maga után, kezet mosott.
Amikor mi következtünk és bementünk a rendelőbe, Bence szólt nekem, hogy majd ő szeretné megmondani, hogy miért jöttünk.
-Majd én szeretném mondani a doktornéninek, hogy milyen beteg vagyok.
Elcsodálkoztam a dolgon, hiszen fél éve, még a rendelőbe is alig lehetett berángatni, nemhogy kommunikáljon az orvossal...
Leült a székre a az orvossal szemben, majd megszólalt:
-Doktornéni! Olyan beteg vagyok, hogy egyfolytában köhögök, és folyik az orromból a sok sok takony, meg fika...
Na ekkor azt hittem megzabálom, de nem akartam hangos örömujjongásban kitörni, mert aztán képes ám  rám szólni, hogy fogjam be a szám.
Amikor hangosan örömködünk azon, hogy milyen aranyos, olyankor be szokott szólni, hogy:
"Ne mondd már a magadét!" vagy azt, hogy "Ne járjon a bambulád!"" vagy "Elég a duma!", vagy csak egyszerűen közli, hogy őt ne nevessük ki...
Szóval gyönyörűen elmondta, hogy mi a baja, megengedte, hogy az orvos megnézze a torkát, meghallgassa a mellkasát. Nagyon ügyes volt.

Diagnózis: Arcüreggyulladás
Kapott gyógyszerek: Suprax, Coderit

Anyák napja 2012

Pénteken az oviban Bence anyák napi ajándékkal várt. Nagyon megható volt a kis drágám:) Mondta, hogy boldog anyák napját, és átölelt. Aztán elmondott egy verset amit a nagyobb csoporttársaitól tanult meg, amikor azok készültek az anyák napi műsorukra.
"Jobb kenyér, bal kenyér tapsikoljál kedvemért, .... anyácskámnak kincset ér":)))
Mondanom sem kell, nem pont így van ez a vers, mert nem kenyér, hanem tenyér:)), de ez akkor is óriási teljesítmény egy 3 évestől aki két hónapja jár még csak oviba...:)).

Vasárnap reggel, amikor kávéztam Katcám megjelent egy csokor orgonával, amit Ő szedett előző éjjel. Írt nekem egy papírra versikét is. Nagyon megríkatott.

 

Tibcsi is kijött, megpuszilt, boldog anyák napját kívánt.
Bence figyelte egy darabig ami történik, majd egyszer csak megszólalt.
-Ma van anyák napja?
Ezután átadott nekem egy képzeletbeli tortát:))

A fagyiskocsi

Szombatonként jár felénk a Family Frost kocsi.
Évek óta nem vásároltam tőlük, mert erre sajnos nem futja, de ma ketten voltunk itthon Bencével, és azt gondoltam, ha el tudjuk kapni a kocsit, akkor veszek Bencusnak jégkrémet.
Hallottam a jellegzetes zenét, s mondtam Bencének, hogy szaladjunk ki, veszünk fagyit. Hiába hallottuk, nem felénk jött, így hát úgy döntöttünk, hogy várunk kicsit.
Eltelt nagyjából fél óra, hogy kint voltunk, s addig is beszélgettünk. Hallottuk a zenét, de hol közelebb, hol messzebb.
Bence még sosem látott élőben fagyis kocsit, csak a mesékben.A Dórában van pont egy ilyen, hogy keresik a kocsit, aminek csak a hangját hallják, a végére viszont megtalálják.
Aranyos volt a kis drágám, nem türelmetlenkedett, hanem inkább játszadozott.
Előbb kezét a fülére téve felhívta a fagyis kocsit és azt mondta:
-Szia fagyis kocsi! Siess hozzánk és hozzál nekünk fagyit, mert én éhen halok. A csokisat és az epreset szeretem.
Ezután, mivel még mindig várnunk kellett hátha felénk jön, azt játszotta Bence, hogy ő előveszi a térképet (mint a Dórában) és hangosan gondolkozni kezdett, hogy merről is hallotta a hangot, hátha akkor hamarabb megtaláljuk.:)
Kicsit kezdtem unni a várakozást, úgyhogy mondtam Bencének, hogy kicsit menjünk be, legalább annyira, hogy a telefonomat kihozzuk.
Persze, amint beértünk az ajtón, de még épphogy csak nem csuktuk be, pont akkor suhant el a ház előtt a kocsi. Nekiálltam kézzel lábbal hadonászni, s szerencsére megállt a pasi.
Nekiálltunk futni kifelé. Nagyon vicces volt:)
Bencus választott egy csomag jégkrémet, majd amikor beértünk, kettőt meg is evett.
Este boldogan mesélte a nővérének a fagyis kocsis sztorinkat.

Most csak képek

Bográcsozás Ágiéknál

Hétfőn Ági felhívott, hogy nincs-e kedvünk felmenni hozzájuk egy bográcsos pörire.

Mire oda került a sor, hogy elinduljunk, addigra kicsit eleredt az eső, de nagyon úgy nézett ki, hamar el fog állni.
Áginál kisebb építkezés van jelenleg, s tudtam, hogy ez miatt van az udvarban homok, így vittünk a Bencének homokozós cuccokat, hogy tudjon játszani.

Képek:

2012.04.26.

A nagy sikerre való tekintettel csütörtökön megismételtük a bográcsozást...

Ági állatkái
Áginál rengeteg kutya és cica lakik. Ő egy önkéntes állatmentő. Ha találkozik beteg kisállattal, orvoshoz viszi, ápolgatja. Ha állatkínzást, elhanyagolást észlel, akkor állatvédelmi segítséggel hivatalosan elkobozza, rendbe teszi, majd újra örökbe adja.
http://gazdikeresoksolt.blogspot.com/

Arcüreggyulladás...

Talán az állatkerti kirándulásunkkor, talán máskor, megbetegedett Bence.

Lappanghatott is benne, hiszen a múlt héten én voltam olyan nagyon beteg, lehet elkapta tőlem.
Hétfőn reggel már arra keltünk, hogy köhécsel, taknyos. Nem is vittem épp ezért el az oviba.
Délelőtt beugrott Ági hozzánk, s mi elmeséltük neki az előző napunkat. Elmondtunk Bence esetét a zsiráffal, melyben Bence le akart csúszni a hosszú nyakú hátán...
Napközben javulást láttam Bencén, így nem mentünk el orvoshoz. Délutánra nagyon kijött rajta a betegség... elkezdett trüsszögni, köhögni, könnyezni.
Nem lázasodott be, de úgy döntöttem, hogy másnap doktornéni látogatás jön.
Este meglátogatta Bencust az Ági, és hozott neki ajándékot is:) Vett Bencének zsiráfokat:)
Nagyon örült neki a kis betegem.



Másnap reggel már nagyon gennyesek voltak a szemei. Próbáltam kamillázni, amennyire engedte.
Fél egykor elindultunk a doktornénihez, Hartára. Nagyon okosan viselkedett Bence, engedte magát megvizsgálni.

Diagnózis: arcüreggyulladás, enyhe fülgyulladás.
Említettem az orvosnak, hogy sokat jár Bence pisilni is, ezért kaptunk egy kis dobozkát, amiben a solti rendelésre pisimintát kell vinnünk.

Augmentin DUO-t kaptunk, Ciloxan cseppeket-amit fülébe, szemébe, és orrába is cseppentgetni kell, és Cataflam cseppeket...
Cetirizin cseppeket éjszakára mindenképp kell kapnia, ha pedig jobban köhögne, akkor Sinecod-ot is, nappalra pedig Ambroxol-t.

Már most javulást látok rajta... remélem hamar meggyógyul.

Kirándulás az állatkertbe

Már egy éve terveztük, hogy elvisszük Bencét az állatkertbe.
Zsuzsi ötlete volt, hogy Bencének biztosan tetszenének az állatkák, de valamiért sosem jött össze a dolog. Húsvéti látogatásukkor feldobtam, mi lenne, ha mostanában mennénk. Meg is beszéltük, hogy a következő hétvége egyik napján elmegyünk.
Ahogy közeledett a hétvége, láttuk az időjárás jelentésekben, hogy esni fog az eső, és elég hideg lesz. Az volt a terv, hogy tömegközlekedve megyünk, így nem akartunk bekockáztatni egy hideg napot... Megbeszéltük, hogy figyeljük az előrejelzést, és készen állunk bármelyik nap tudunk indulni. Több okból döntöttünk a tömegközlekedés mellett. Az egyik az volt, hogy egy kocsiba nem igazán fértünk volna be mind-mivel a Katca és a Tibcsi is szerettek volna jönni-, a másik ok, hogy így olcsóbban utaztunk, mert a vonaton létezik nagycsaládos kedvezmény, amivel 3 saját kiskorú gyerekkel 90%-os jegyet vehettünk, így nekem és a 3 gyerekemnek 900 Ft-ba került a vonatjegy oda-vissza.
Péntek este már előkészítettem a szendvicsnek valót, a ruhákat...
Szombat hajnalban aztán úgy döntöttünk, mégsem megyünk, mivel hideget és esőt jósoltak aznapra (végül aztán nem is volt rossz idő...).
Úgy döntöttünk, lesz ami lesz, vasárnap elmegyünk.
Hajnali 5 órakor ébredtem. Kinéztem az ablakon, és láttam, nem esik, sőt... még a madárkák is csiripeltek.
Nekiálltam a szendvicsgyártásnak.
Ébresztettem Tibcsit. Neki még össze kellett pakolnia a holmiját a következő iskolahétre... Őt este, a kirándulás után a koleszba kellett vinni.
Katcám Benitónál aludt, vele meg volt beszélve, hogy reggel csörrgetem, hogy ébredjen.
Bencust Tibcsi érbresztette fél 7 kor. Aranyosan ébredt, mondta, hogy fáradt, és szeretne egyet még nyújtózkodni készülődés előtt.
A megbeszéltek szerint, 7 órakor sikerült elindulnunk a kocsinkkal Dunaújvárosba, mert onnan indult a vonat fél kilenckor.
Először beugrottunk a Katcáért, majd Őket kitettem a vasútállomáson, és indultam is Mamacékhoz, hogy ott tehessem le a kocsit az udvarban. Onnan taxival mentünk vissza az állomásra a Mamaccal, Zsuzsival és a Bencussal a többiekhez.
Bencusnak sikerült még az állomáson úgy elesni, hogy kicsit lehorzsolódott az orráról a bőr.
Meg kell mondjam, nagyon tetszenek ezek az újabb típusú vonatok... Tágasak, kényelmesek. Én akkor vonatoztam utoljára, amikor még azok a ronda, rideg kék vonatok voltak.
A vonaton megreggeliztünk, beszélgettünk,
fényképezgettünk... Ki kellett próbálnunk a WC-t is. Nagyon tetszett Bencének, hogy gombnyomásra működik az öblítés, a kézmosó, a szárító.
Amikor megérkeztünk Kelenföldre, jegyet vettünk a BKV járatokra is.
Villamossal indultunk tovább, a Deák téren szálltunk le róla, ahonnan 15-20 perces sétával eljutottunk a Zsuzsi albérletébe, ahol letettünk a csomagjait. Ő este már nem jött velünk haza, mert ezen a napon amúgy is mindenképp mennie kellett vissza a főiskola miatt.
Rövid pihenés, kávézás után elindultunk a földalattihoz. A metrón nagyon meg volt Bence ijedve, de nem sírt, nem hisztizett, csak látszott rajta a félelem.

A Széchenyi fürdőhöz értünk, ahonnan átsétáltunk az állatkert bejáratához.
A főbejárat le volt zárva, felújítási munkák miatt, s bent is több helyen volt tatarozás, építkezés, ezért a jegyek ára 15%-al olcsóbb volt.
Térképet vettünk magunkhoz, és igyekeztünk mindent megnézni.Az információs üzletnél lehetett bérelni taliga szerű kis kocsikat. Béreltünk egyet, amiben aztán húztuk Bencét és a csomagokat.
Először nem értettem miért, de Bence a zsiráfokhoz szeretett volna menni mindenáron, majd amikor odaértünk ezt mondta:
-Le szeretnék csúszni a zsiráf nyakán.
(Az egyik nintendo játékban van az, hogy a kis oroszlán a zsiráfokon ugrál...)
Mondtam Bencusnak, hogy nem lehet lecsúszni a zsiráf nyakán, mert nem engedik. Ekkor ezt mondta:
-Menjünk oda, majd én megbeszélem a zsiráfokkal, hogy lecsúszhassak.
Na ekkor volt egy kis hiszti, mert hiába mondtam neki, hogy a gondozók nem engedik, nem a zsiráfok.. nem akarta megérteni. 

Elvittem pisilni, és nagyon meglepett az, ami a WC-kben fogadott. Külön helység 1-6 éveseknek, nagyobb gyerekeknek, felnőtteknek... Baba-mama pihenő, pelenkázó... Szóval le a kalappal a tervező előtt...
Van egy hatalmas játszótér is az állatkerten belül, ahova csak azért nem vittem be a gyereket, mert tudtam, hogy nem lehet majd onnan kihozni, másrészről sajnálom is a dolgot, mert ott tuti nagyon jót játszott volna.
Sajnos mifelénk nem nagyon vannak jó játszóterek... Egyszer, ha megint az állatkertben járunk bemegyünk ebbe a részbe is.
Régebben nem voltam oda az állatkertért, de most nagyon tetszett. A jegesmedvék, fókák, ahogy a víz alatt úsztak... Igazán gyönyörű volt.
A tigrisek, pedig mindig a kedvenceim lesznek.
Három óra körül Bencuson láttam, hogy álmosodik, ezért elindultam vele kicsit rázósabb útszakaszokon, hátha bealszik... Régebben is, amikor babakocsis volt, a rázkódósabb utakon tudtam könnyebben elaltatni.
Végül is elaludt. Nagyjából egy óra múlva felébredt, és kicsi ébredési hiszti után ismét tudta élvezni az állatkertezést.
Vettünk fagyit, nyalókát. A fagyi nem is volt olyan drága, mint amire számítottam, majdnem annyi volt mint máshol... Viszont a nyalóka!!! Hát az 350 Ft volt... Azt azért túlzásnak tartottam, de mindegy... vennem kellett egyet Bencusnak.
Öt óra körül indultunk kifelé. Elsétáltunk a Hősök terére. Rövid pihengetés után nekiindultunk az útnak visszafelé metróval. Itt most mozgólépcsővel jöttünk fel. Tetszett Bencének.
A Deák téren is leültünk egy kicsit. Meghallgattuk a harangjátékot, amíg vártuk a villamost. Bencémnek kakilni kellett, ezért beszaladtunk a közeli McDonald's-ba, ahol természetesen tömeg volt a WC-n, de egy pasi maga elé engedett. Igaz, a férfi WC-be, de itt nem volt kérdés, hogy bemenjünk e vagy sem. A gyereknek ha menni kell, hát menni kell.
Úgy fél kilenc körül értünk Dunaújvárosba.
A Tibcsit elvittük a koleszba, mi pedig hazajöttünk.
Nagyon nagyon elfáradtunk, de megérte!

Kellemes, élményekkel teli nap volt ez mindannyiunknak.