Orvoshoz kellett mennünk ma. Bencus 2 napja köhög, és sűrű váladék folyik az orrából.
Az elmúlt éjjelt szinte végig köhögte, hiába adtam neki bármit rá.
Beértünk a rendelő várótermébe. Bencus mondta, hogy pisilni kell neki, mindjárt jön. El akartam kísérni, de ő közölte, hogy egyedül akar menni. Tudom, hogy szép tiszta a WC a doktornéninknél, ezért engedtem, mindenesetre figyeltem mit csinál... Kukucskáltam be a résnyire nyitva hagyott ajtón.Olyan ügyes volt.. Felhajtotta az ülőkét, lehúzta a WC-t maga után, kezet mosott.
Amikor mi következtünk és bementünk a rendelőbe, Bence szólt nekem, hogy majd ő szeretné megmondani, hogy miért jöttünk.
-Majd én szeretném mondani a doktornéninek, hogy milyen beteg vagyok.
Elcsodálkoztam a dolgon, hiszen fél éve, még a rendelőbe is alig lehetett berángatni, nemhogy kommunikáljon az orvossal...
Leült a székre a az orvossal szemben, majd megszólalt:
-Doktornéni! Olyan beteg vagyok, hogy egyfolytában köhögök, és folyik az orromból a sok sok takony, meg fika...
Na ekkor azt hittem megzabálom, de nem akartam hangos örömujjongásban kitörni, mert aztán képes ám rám szólni, hogy fogjam be a szám.
Amikor hangosan örömködünk azon, hogy milyen aranyos, olyankor be szokott szólni, hogy:
"Ne mondd már a magadét!" vagy azt, hogy "Ne járjon a bambulád!"" vagy "Elég a duma!", vagy csak egyszerűen közli, hogy őt ne nevessük ki...
Szóval gyönyörűen elmondta, hogy mi a baja, megengedte, hogy az orvos megnézze a torkát, meghallgassa a mellkasát. Nagyon ügyes volt.
Diagnózis: Arcüreggyulladás
Kapott gyógyszerek: Suprax, Coderit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése