B.Ú.É.K. 2011

MINDENKINEK BÉKÉS BOLDOG ÉVET KÍVÁNUNK 2011-re!

Dumaláda III. (23.hónap)

Rengeteget változott Bencém szókincse. Mondatokat még nem mond, de mindent ki tud fejezni, meg tudja magát értetni.
Kisebb korában, amikor valamire fel akarta hívni a figyelmünket akkor azt mondta hogy "JÁÁÁJ".
Nagyon aranyos volt amikor ezt tette, de nem nagyon értettük először, hogy miért így fejezi ki magát. Aztán megfejtettem a dolgot.
Amikor mutattunk neki valamit, mi akartuk felhívni a figyelmét, vagy tetszett nekünk valami akkor mi is mindig azt mondtuk neki, hogy "Jajj de aranyos!!!""Jajj de szééép!!!".. stb... Szóval ezt tőlünk tanulta el:).
Mára egyre nagyobb szókinccsel rendelkezik.

• Tegnap ez történt például:
  Kész lettem az ebéddel. Mondtam Bencének, hogy menjen be és mondja a többieknek, hogy kész a kaja.
  Bence: - Tess (tessék- ezt mondja mindig amikor más azt mondaná, hogy "rendben, oké")
  Majd bement az apjához és azt mondta: - Apa! Kész! Amma!
  
  
• Múltkor a Mamacéknál:
  Szólt a zene. Bence odaszólt a Zsuzsinak:
  -Zsuzsi! Tánc!:)-így hívta táncolni keresztanyját.
  
  
• Ha szerettetni akarja magát, odabújik és kedvesen azt mondja:
  -Szia:)
  
  
• Ha valaki énekel, vagy zene szól, azt úgy hívja Bence, hogy "TÁNC".
  Amikor elmegy a közelünkben valamilyen szirénázó jármű, olyankor a kutyáink vonyítanak... ilyenkor szoktam mondani Bencének, hogy énekelnek a kutyusok.
  Ma is ez történt, erre azt mondja Bence:
  -Vau-vau, tánc.
  
  
• Ha valami nem tetszik neki... pl. amikor a tesók valamit nem úgy csinálnak ahogy Ő azt várná, olyankor így méltatlankodik:
  -Áááá Ticcsi!!!
  -Áááá Taccca!!!
  
  
• Amikor valami tetszik neki, azt mondja rá, hogy CSINI.
  
  
• Énekli, hogy : - Boci, boci karka...

...stb, stb.. csak most más nem jut eszembe...

Karácsony 2010, képekben - avagy beszéljenek a fotók, videók:)

Ezt a párnát a Katca készíttette nekünk karácsonyra.

Itt Bence megpróbálta lebontani MAMAC-ék karifáját:)

Rokonok II.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy melyik blogba is írjam ezt a bejegyzést. Ebbe, ami Bencém mindennapjairól szól, vagy a másikba, amibe a családdal, velem történteket írom.
Végülis úgy döntöttem, hogy ide írom, hiszen már egyszer régebben egy fejezetet írtam ide ezzel a dologgal kapcsolatban, és úgy érzem, hogy ez nagyban befolyásolja Bencém jövőjét...
Évek óta minden évben úgy zajlott a karácsony, hogy 24-én SZENTESTE napján MAMACékkal voltunk, másnap pedig a másik mamáéknál.
Mindig törekedtünk arra, hogy ne menjünk üres kézzel... Tulajdonképpen összedobtuk az ünnepi menüt...
MAMACéknál általában én sütöttem, ők főztek..., a másik mamáéknál pedig én vittem a karácsonykor elmaradhatatlan töltött káposztát, meg bejglit, a sógoromék frissensülteket, és anyósom is főzött valamit, mellette pedig minimum 3 féle süteményt csinált.

Anyósoméknál megbeszélés alapján, ajándékot csak a gyerekeknek vett mindenki, mi felnőttek nem ajándékozgattuk meg külön egymást.
Tavaly borzalmasan szegény karácsonyunk volt, mert apánknak nem volt semmi munkalehetősége... hihetetlen, de szinte csak a GYED-ből és a CSP-ből éltünk.
Ennek ellenére vittem egy kevéske töltött káposztát a menübe, és az unokahugomnak is vettem egy nagyon szép mesekönyvet.
Erősen gondolkoztam, hogy vegyek e valamit az ifjabbik sógoromnak is, de sajnos nem tudtam kiszorítani abból a kevéske pénzből ami a bevételünk volt.
Így nem vettem semmit neki... Végülis 20 éves... már nem gyerek... biztosan megérti...
Meg különben is, felnőtt kategóriába kell már őt sorolni. Nem?
Sógoromék vettek neki is, és a barátnőjének is külön-külön ajándékot, amitől nagyon kellemetlenül éreztem magam.
Éreztem a feszültséget... és a lenézést. Tudtam, hogy lesz ennek még böjtje. Lett is...
Talán ezért, talán másért, de a sógorom februári szalagavatójára nem lettünk meghívva... Teljesen véletlenül láttam meg az egyik közösségi oldalon a fotót amin a család többi tagja ott vigyorog... csak nekünk felejtettek el szólni...
Oké, hogy nincs autónk, ez a rendezvény pedig egy messzi iskolában volt, de azért illett volna szólni... A két nagyobbik gyerekem befért volna hozzájuk a kocsiba.
Vagy talán az volt a baj, hogy nem tudtunk volna ajándékot venni ekkor sem???
Természetesen nem hagytam a dolgot szó nélkül, minek hatására egy hónap múlva megjelentek nálunk a mamáék, és adtak egy meghívót a sógorom április 30-i ballagására.
Elmentünk a ballagásra... és tulajdonképpen ez volt az a nap amikor a mama látta az unokáit... Azóta sem... 13 km-re lakik, és a fia eléggé gyakran megfordul a szomszéd utcánkban (erről már írtam régebben). De mivel nyugdíjas, 90% os kedvezménnyel buszozik, durván 50 Ft-ért. Nekem kellene/kellett volna mennem a gyerekekkel többezerért ebben a gazdasági helyzetben??
Mondjuk nagyon nem is hiányzik a feszültség...
Visszahallottam, ugyanis a nagyobb gyerekeimnek mondta a "mama", hogy azért lettem terhes, vagyis azért tartom meg a terhességet, hogy ne kelljen dolgoznom...
Na hagyjuk... Nagyon is komoly okaim voltak arra, hogy megtartsam a terhességemet... de ez most nem ide tartozik...
Visszatérve az ünnepekre...
Az idén másképp telt a karácsony.
Anyósomékhoz most nem lettünk hívva.
Mondtam apánknak, hogy hívja fel a mamát.. mi lehet a gond. Noszogatásomra felhívta, aki azt mondta a telefonban, hogy nincs pénze az idén karácsonyozni...
Mondtam apánknak, hogy menjünk át akkor, és minden nélkül, csak úgy, kívánjunk boldog karácsonyt... de apánk nem akarta. Mondogatta, hogy majd... meg majd meglátjuk...
Többször is említettem a dolgot az ünnepek alatt. Meddig kellene erőltetnem a dolgot???
A sógoromék biztosan átmentek...
Úgy gondolom, ha anyósom akarta volna, hogy mi is menjünk, akkor meg tudtuk volna oldani. De a Tibi sem akarta... Én mondtam azt is, hogy ha most nem megyünk, akkor ez egy életre ráteszi a bélyegét a kapcsolatunkra az anyósomékkal...
Szerintem ezzel most pontot tettünk egy dolog végére... Nem csak mi, Ők is...

Karácsony

Erdő szélén ezüst fenyő havas ággal büszkélkedő őz és nyuszi körbe járja tekintetük megcsodálja.
Képzeld el, hogy ott állok és BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

Llallo

Kisebb volt Bence.. még ennyit sem tudott beszélni, inkább mindent mutogatott csak...
...Enni indultunk, adtam neki túrókrémet, és egy műanyagkanalat.
A kanál nem tetszett neki, ezért nekiállt vinnyogni és mutogatott a kanalai felé, hogy kér egy másikat.
Én odanyúltam, válogattam, majd rákérdeztem:
-Melyiket kéred Bence, a LILÁT?
Azt kérte...
Attól kezdve, ha valamiből egy MÁSIK-at kért, azt úgy hívta: -LILA (esetenként LLALLO).

Azóta már megtanulta, tanulgatja, azt mondani, hogy MÁSIK (PÁSSI)... de még sokszor rá kell szólnunk.

Játék a hóban

Egy pár videó

Vásárban voltunk

Vasárnap korán keltünk.
Felöltöztünk jó vastagon, majd elindultunk a vásárba. Megbeszéltük MAMACékkal, hogy ők is kijönnek, így először hozzájuk mentünk, majd együtt indultunk ki.


Először még el is volt Bence a babakocsiban... Megéhezett, vettem neki hamikát... eszegetett... Aztán egyszer csak megunta, és ki akart mászni a kocsijából, sétálni akart ő is.
Szépen nagyfiúsan sétálgatott MAMAC-cal, PAPAC-cal, apával... én pedig toltam utánuk a babakocsit, megpakolva a szatyrokkal amiket vettünk. Asztalterítőt és zoknikat vásároltunk.





Egyik helyen Bence meglátott egy lovacskát... Odament hozzá, megfogta, magához ölelte és azt mondta:
-Szia PACI!
Ezek után természetesen meg kellett neki vennem:).


Ettünk lángost, sétálgattunk, de sajnos el kezdett esni az eső, így elindultunk haza.

Az első csúnya szó...

Nem dicsekedni szeretnék vele... de ezt is le kell írni, ez is hozzátartozik ahhoz, ha az ember blogot ír valakiről, vagy valamiről...

Akaratlanul is kimondunk olyan szavakat, amelyeket később nem szeretnénk a gyerekeinktől visszahallani... Ráadásul nem csak mi, hanem a tesók is kimondanak időnként egy-egy csúnya szót.

Bence játszott az egyik kisautójával, és nem tudom mi baja lett vele, de egyszer csak odajött hozzám, az autóját mutogatta és azt hajtogatta, hogy "caaar, caaar".
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak...
Az biztos, hogy nagyon át kell gondolnunk mit mondunk ki előtte, mert most mindenkit utánoz...

MiKuBeNc 2:)

Nálunk is járt a mikulás.

Ezt a SPONGEBOB-os adventinaptárat, és egy SMARTIES csokimikit hozta Bencének:

Ágiékhoz egy csomagot vitt a MIKULÁS Bencének:

Bambim

Előkerült Tibcsi egykori kedvenc plüssállatkája.

Ő Bambi. Nem terveztük, hogy Bencének odaadjuk, mert ennek a kis játéknak nagy szerepe volt anno Tibcsi kisgyerekkorában...

Úgy 10 évvel ezelőtt eljött az ideje, hogy a Tibcsi óvodába járjon. Csakhogy ő nem igazán akart.

Nagy nehezen aztán sikerült rábeszélnem, hogy el kell járnia az oviba, s hogy ne féljen az anyu nélkül, megbeszéltük, hogy veszünk neki a játékboltban valami kis plüssállatkát amit mindig magával vihet az oviba, aki mindig vele lesz, akkor is, ha az anyu nincs ott.

Ekkor vettük meg ezt az őzikét akit egyből el is neveztünk Bambinak. Vitte is Tibcsi magával az oviba... Még a fényképezkedéskor is vele volt.

Most megtalálta Bence... és nem tudom miért, de szeretgeti, puszilgatja és folyton azt mondogatja, hogy "BAMBIM".

Szia baba, szia anya, szia apa...

Ha jókedvvel ébred akkor mosolyogva köszön:
- Szia anya!
Amikor jár-kel a lakásban köszönget mindenkinek és mindennek:
- "Szia Tacca!", "Szia Ticcsi!", "Szia baba!", "Szia apaci!", "Szia autó!"...stb.
Utcán köszön bácsinak, néninek, gyereknek... S akkor is köszön, ha bemegyünk valahova.

Karácsonyra készülve

Közeledik a karácsony. Bencém életében a második.
Olyan ajándékot szeretnék neki, ami praktikus, olcsó, és persze ezek mellett imádja.
Sokat gondolkoztam, böngészgettem a neten, hogy egy majdnem 2 éves kisfiúnak mit ajánlanak...
Végül kitaláltam, hogy műanyag szerszámokat veszek neki... mert nagyon szeret szerelni, csavarhúzózni... stb.
Ezt az ötletemet megemlítettem anyukámnak, aki rögtön mondta, hogy o._.óóó... majd ő vesz Bencének szerszámkészletet.
Ki is választottuk a GULLIVERBEN, és a MAMAC megvette.
Ekkor ugrott be, hogy én meg veszek a csavarhúzók és villáskulcsok mellé egy kis gyerekfúrót.
Találtam is a TESZ-VESZ-en, így bontatlan csomagban újat.

S miközben a neten böngészgettem, megtaláltam ezt.
Na... ilyet vettem az AUCHAN-ban Bencének karira.:

"Magyar nyelvű formaegyeztető és szórakoztató bébijáték Formaegyeztető játék, a megfelelő forma megfelelő helyre illesztésével, vagy a forma nevét vagy a forma számát mondja a bödön. A tetőt levéve, ha belenyúl a baba a játékokért (vagy sikeresen bedobta a megfelelő formát), zenével jutalmazza őt a bödön. Az orrát megnyomva kacag, beszél. Magyar nyelvű. Ajánlott 6-36 hónapos korban. "

Nagyon ééédes:))))))

NEM!

Most mindenre ez a válasza, hogy NEM!
Hallani a kiejtésén, hogy élvezettel mondja ki ezt a szót.
Azt, hogy IGEN, a mai napig nem hajlandó kimondani, ezért azt gondoltuk, hogy megpróbáljuk más szóra tanítani, ami a nem ellentéte, hogy helyeselni is tudjon, ne csak bólogatni:)
Így ha valamit mégis akar akkor azt mondja, hogy "JjjA", vagy azt, hogy "Ddde(a)" enyhén "a"-nak ejtve az "e"-t.
Persze bármit kérdezünk, kérünk tőle, először kapunk egy "NEM"-et... majd gyorsan átgondolva jön a "JA", vagy a "DE".
Megtanulta azt is, hogy "OKÉ".
Imádnivaló kis rosszcsont.

Jobban van

Jobban van Bencus.
Tegnap már evett, és este táncolt is a nővérével:)
Köszönjük mindenkinek aki aggódott, és gondolt ránk!