Mivel beiratkoztunk a nyáron, így hivatalosan ovisok vagyunk, igaz még nem járunk oviba.
Megengedték az óvónénik, hogy időnként bemenjünk az óvodába, emellett, ha van valami program, ami a miniknek is való, arra elmehet Bence is.
Múlt héten pénteken felhívott az óvónénink, és megkérdezte, hogy szeretnénk e mi is menni a kirándulásra, ami nem is annyira kirándulás, hanem inkább egy együtt eltöltött délelőtt a solti pincehegyen egy hét múlva.
Természetesen szerettem volna, ha Bence kicsit szokja a társaságot, ezért igent mondtam.
Ma reggel 7 órakor ébredtem, készülődtem a kirándulásra... Közben Bencém is felébredt, felöltöztünk és elindultunk az oviba.
Megbeszéltek szerint fél kilenckor indultunk az ovitól a pincékhez.
Persze Bence megint cirkuszolt, hogy mégse menjünk, de biztos voltam benne, hogy jól fogja magát érezni, ezért nem hagytam annyiban.
Amikor odaértünk, egy-két anyuka készítette reggelit. Bence azért se akart leülni, hogy a többiekkel egyen.. sőt, enni sem akart.
Kicsit később, amikor a többiek már éppen befejezték a reggelizést és indultak játszani, Bence akkor közölte, hogy üljünk le enni.
Amikor megette, odamentünk a többiekhez, megnéztük hogy játszanak. Láttam Bencén, hogy tetszik neki, de nem állt be közéjük.
Ezután elindultunk sétálni a csoporttal.
Megnéztük a többi pincét, terméseket, leveleket szedtek, szaladgáltak a gyerekek...
Sétánkról visszaérve finom gulyásleves és palacsinta várt minket, amit pár aktív anyuka és apuka készített addig.
Ügyesek voltak a szakácsaink, finom lett az ebéd.
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a kiránduláson.
