Már több mint egy hónapja elkezdtem keresni a megfelelő embert, akivel elkészíttetem Bencém szülinapi tortáját.
Olyat akartam, amin egy pókember marcipán figura mászik. Nem volt egyszerű a figurára rátalálnom.
Nézegettem az interneten torták képeit, amilyet szerettem volna, de a marcipánpókembert, ami mászik, sehol nem lehetett venni.
Napokig tartó keresgélés után, amikor már azt mondtam, hogy veszek marcipán tömböt, és majd én megcsinálom, akkor történt az, amire azt mondják, hogy a sors keze.
Egy gyerekkori ismerősöm -akivel nagyjából 20-25 éve találkoztam, és beszéltem utoljára-, rám írt FACEBOOK-on, hogy segítenék e neki. Látta, hogy én jártas vagyok ezen a weboldalon, többször is töltök fel képeket, videókat, neki pedig valamiért nem sikerül.
Természetesen segítettem, majd miután feltöltötte, én megnéztem a videót.
A felvétel egy képösszeállítás volt egy kislány szülinapjáról.
Megdicsértem a tortát, s mondtam, hogy én is épp a kisfiam születésnapjára készülődök, csak nem nagyon találok olyan marcipánfigurát amit keresek.
Ekkor említette meg, hogy az Ő hugának Budapesten egy tortadekorációs boltja van.
Megkértem, hogy kérdezze meg, tudnának e szerezni nekem olyan figurát, és ha igen, mennyiért.
Végül tudtak nekem szerezni, ráadásul Bencém megkapta ajándékba, még a futárt sem kellett kifizetnem.
A tortakészítésre is találtam egy nagyon ügyes cukrászcsajszit itt helyben (Sz.-né Kiss Szilvit), meg is beszéltük, hogy egy 20 szeletes téglalap alakú csokitortát készítsen, pókemberes dekorációval. Amikor megérkezett a marcipán Pestről, azt is leadtam a csajszinak, hogy ahhoz tudjon dekorálni...
Anyummal és a Zsuzsival megbeszéltük, hogy a szülinapot február 5-én vasárnap tartjuk, amikor mindenki ráér, és a gyerekeim is itthon vannak.
Sajnos, hogy ne legyen minden ennyire egyszerű, az időjárás közbeszólt. Csütörtökön bemondták a TV-ben, hogy olyan nagy hó várható hétvégére, hogy csak az üljön autóba, akinek nagyon muszáj.
Pénteken délelőtt még nem esett, de az, hogy nagy hó lesz, egyre nyilvánvalóbbá vált.
Iszonyat hidegek nappal (-8) és éjjel (-17), ráadásul a hold is érdekes volt csütörtök este.
Utána is néztünk, hogy mitől lehet, ezt találtuk:
"A légkör magasabb rétegeiben, olyan vízgőz van, amelyik hirtelen váltott halmazállapotot, a túlhevített (tehát nem látszó) állapotból, a jég szilárd, tűkristályos, már látható állapotába. Nos, ezeken a tűkristályokon szóródik így a Hold fénye. A jégkristályok alakja és nagysága befolyásolja a holdudvar nagyságát és színét is. Közvetlen hatása, semmiféle időjárásra, azonban nincsen. Az, lehet, hogy éppen a holdudvar megjelenése függ össze olyan, más, már elindult időjárási folyamatokkal, amelyek változást hoznak. Leggyakrabban, szél kíséretében..."
Szóval tudtuk, hogy ez a csapadék miatt ilyen.
Péntek reggel úgy döntöttünk, hogy nem indulnak el a hugimék vasárnap, hanem elhalasztjuk a szülinapot, és majd megtartjuk két hét múlva, amikor megint mindenki ráér.
Felhívtam a cukrászcsajszit, hogy ha nem gond, akkor most lemondanám a tortát, és majd két hét múlva kellene.
Folyamatosan járt az agyam a dolgon.. Azt gondoltam ki, hogy mégis csak kellene egy torta, és majd megtartjuk itt mi magunk között a szülinapot. Reméltem, hogy legalább a Katcáék el tudnak jönni haza Dunaújvárosból.
Megint felhívtam a Szilvit, és mondtam neki, hogy mégis kellene torta, de kisebb, mondjuk egy 14 szeletes, mert nem leszünk annyian.
Közben eszembe jutott, hogy ha úgysem tudnak anyumék jönni, akkor miért várjunk a tortával vasárnapig. Tudtam, hogy a torta kész lesz már szombatra, mert a csajszi mondta, hogy Ő vasárnap dolgozik, ezért kell megcsinálnia péntek-szombaton.
Ismét felhívtam a Szilvit és megkérdeztem, hogy gond lenne e, ha szombaton hoznám el a tortát. Nem jelentett neki ez gondot, úgyhogy ebben maradtunk.
Közben figyeltem az időjárás jelentéseket, a híradót. Folyamatosan nagy havat mondtak, de még mindig úgy láttuk, hogy lehet közlekedni, ezért felvetettem, hogy mi lenne, ha a Zsuzsimék nem vasárnap, hanem szombaton jönnének el hozzánk. Meg is beszéltük, hogy így lesz, meg azt is, hogy akkor csináltassuk meg az eredeti torta verziót.
Telefon fel, tárcsáztam Szilvit. Nevetve jegyeztem meg neki, hogy biztos vagyok benne, hogy többet nem vállal nekem tortakészítést, és bátortalanul megkérdeztem, hogy elkezdte e már a sütést, mert mégis az eredetileg megbeszélt torta kellene, szombatra.
Ebben maradtunk.
Végül anyumék még sem tudtak lejönni hozzánk. Megpróbálták, de már a városon belül olyanok voltak az útviszonyok, hogy nem szabadott elindulni.
Katcámék viszont haza tudtak jönni még busszal.
Bence nagyon örült a tortának. Még másnap is mondogatta, hogy:
"De jó, hogy volt a szülinapom!"
Voltunk ma védőnéninél, a három éves korban végzendő kötelező státuszvizsgálat miatt.
