Kirándulás az állatkertbe

Már egy éve terveztük, hogy elvisszük Bencét az állatkertbe.
Zsuzsi ötlete volt, hogy Bencének biztosan tetszenének az állatkák, de valamiért sosem jött össze a dolog. Húsvéti látogatásukkor feldobtam, mi lenne, ha mostanában mennénk. Meg is beszéltük, hogy a következő hétvége egyik napján elmegyünk.
Ahogy közeledett a hétvége, láttuk az időjárás jelentésekben, hogy esni fog az eső, és elég hideg lesz. Az volt a terv, hogy tömegközlekedve megyünk, így nem akartunk bekockáztatni egy hideg napot... Megbeszéltük, hogy figyeljük az előrejelzést, és készen állunk bármelyik nap tudunk indulni. Több okból döntöttünk a tömegközlekedés mellett. Az egyik az volt, hogy egy kocsiba nem igazán fértünk volna be mind-mivel a Katca és a Tibcsi is szerettek volna jönni-, a másik ok, hogy így olcsóbban utaztunk, mert a vonaton létezik nagycsaládos kedvezmény, amivel 3 saját kiskorú gyerekkel 90%-os jegyet vehettünk, így nekem és a 3 gyerekemnek 900 Ft-ba került a vonatjegy oda-vissza.
Péntek este már előkészítettem a szendvicsnek valót, a ruhákat...
Szombat hajnalban aztán úgy döntöttünk, mégsem megyünk, mivel hideget és esőt jósoltak aznapra (végül aztán nem is volt rossz idő...).
Úgy döntöttünk, lesz ami lesz, vasárnap elmegyünk.
Hajnali 5 órakor ébredtem. Kinéztem az ablakon, és láttam, nem esik, sőt... még a madárkák is csiripeltek.
Nekiálltam a szendvicsgyártásnak.
Ébresztettem Tibcsit. Neki még össze kellett pakolnia a holmiját a következő iskolahétre... Őt este, a kirándulás után a koleszba kellett vinni.
Katcám Benitónál aludt, vele meg volt beszélve, hogy reggel csörrgetem, hogy ébredjen.
Bencust Tibcsi érbresztette fél 7 kor. Aranyosan ébredt, mondta, hogy fáradt, és szeretne egyet még nyújtózkodni készülődés előtt.
A megbeszéltek szerint, 7 órakor sikerült elindulnunk a kocsinkkal Dunaújvárosba, mert onnan indult a vonat fél kilenckor.
Először beugrottunk a Katcáért, majd Őket kitettem a vasútállomáson, és indultam is Mamacékhoz, hogy ott tehessem le a kocsit az udvarban. Onnan taxival mentünk vissza az állomásra a Mamaccal, Zsuzsival és a Bencussal a többiekhez.
Bencusnak sikerült még az állomáson úgy elesni, hogy kicsit lehorzsolódott az orráról a bőr.
Meg kell mondjam, nagyon tetszenek ezek az újabb típusú vonatok... Tágasak, kényelmesek. Én akkor vonatoztam utoljára, amikor még azok a ronda, rideg kék vonatok voltak.
A vonaton megreggeliztünk, beszélgettünk,
fényképezgettünk... Ki kellett próbálnunk a WC-t is. Nagyon tetszett Bencének, hogy gombnyomásra működik az öblítés, a kézmosó, a szárító.
Amikor megérkeztünk Kelenföldre, jegyet vettünk a BKV járatokra is.
Villamossal indultunk tovább, a Deák téren szálltunk le róla, ahonnan 15-20 perces sétával eljutottunk a Zsuzsi albérletébe, ahol letettünk a csomagjait. Ő este már nem jött velünk haza, mert ezen a napon amúgy is mindenképp mennie kellett vissza a főiskola miatt.
Rövid pihenés, kávézás után elindultunk a földalattihoz. A metrón nagyon meg volt Bence ijedve, de nem sírt, nem hisztizett, csak látszott rajta a félelem.

A Széchenyi fürdőhöz értünk, ahonnan átsétáltunk az állatkert bejáratához.
A főbejárat le volt zárva, felújítási munkák miatt, s bent is több helyen volt tatarozás, építkezés, ezért a jegyek ára 15%-al olcsóbb volt.
Térképet vettünk magunkhoz, és igyekeztünk mindent megnézni.Az információs üzletnél lehetett bérelni taliga szerű kis kocsikat. Béreltünk egyet, amiben aztán húztuk Bencét és a csomagokat.
Először nem értettem miért, de Bence a zsiráfokhoz szeretett volna menni mindenáron, majd amikor odaértünk ezt mondta:
-Le szeretnék csúszni a zsiráf nyakán.
(Az egyik nintendo játékban van az, hogy a kis oroszlán a zsiráfokon ugrál...)
Mondtam Bencusnak, hogy nem lehet lecsúszni a zsiráf nyakán, mert nem engedik. Ekkor ezt mondta:
-Menjünk oda, majd én megbeszélem a zsiráfokkal, hogy lecsúszhassak.
Na ekkor volt egy kis hiszti, mert hiába mondtam neki, hogy a gondozók nem engedik, nem a zsiráfok.. nem akarta megérteni. 

Elvittem pisilni, és nagyon meglepett az, ami a WC-kben fogadott. Külön helység 1-6 éveseknek, nagyobb gyerekeknek, felnőtteknek... Baba-mama pihenő, pelenkázó... Szóval le a kalappal a tervező előtt...
Van egy hatalmas játszótér is az állatkerten belül, ahova csak azért nem vittem be a gyereket, mert tudtam, hogy nem lehet majd onnan kihozni, másrészről sajnálom is a dolgot, mert ott tuti nagyon jót játszott volna.
Sajnos mifelénk nem nagyon vannak jó játszóterek... Egyszer, ha megint az állatkertben járunk bemegyünk ebbe a részbe is.
Régebben nem voltam oda az állatkertért, de most nagyon tetszett. A jegesmedvék, fókák, ahogy a víz alatt úsztak... Igazán gyönyörű volt.
A tigrisek, pedig mindig a kedvenceim lesznek.
Három óra körül Bencuson láttam, hogy álmosodik, ezért elindultam vele kicsit rázósabb útszakaszokon, hátha bealszik... Régebben is, amikor babakocsis volt, a rázkódósabb utakon tudtam könnyebben elaltatni.
Végül is elaludt. Nagyjából egy óra múlva felébredt, és kicsi ébredési hiszti után ismét tudta élvezni az állatkertezést.
Vettünk fagyit, nyalókát. A fagyi nem is volt olyan drága, mint amire számítottam, majdnem annyi volt mint máshol... Viszont a nyalóka!!! Hát az 350 Ft volt... Azt azért túlzásnak tartottam, de mindegy... vennem kellett egyet Bencusnak.
Öt óra körül indultunk kifelé. Elsétáltunk a Hősök terére. Rövid pihengetés után nekiindultunk az útnak visszafelé metróval. Itt most mozgólépcsővel jöttünk fel. Tetszett Bencének.
A Deák téren is leültünk egy kicsit. Meghallgattuk a harangjátékot, amíg vártuk a villamost. Bencémnek kakilni kellett, ezért beszaladtunk a közeli McDonald's-ba, ahol természetesen tömeg volt a WC-n, de egy pasi maga elé engedett. Igaz, a férfi WC-be, de itt nem volt kérdés, hogy bemenjünk e vagy sem. A gyereknek ha menni kell, hát menni kell.
Úgy fél kilenc körül értünk Dunaújvárosba.
A Tibcsit elvittük a koleszba, mi pedig hazajöttünk.
Nagyon nagyon elfáradtunk, de megérte!

Kellemes, élményekkel teli nap volt ez mindannyiunknak.