Évek óta nem vásároltam tőlük, mert erre sajnos nem futja, de ma ketten voltunk itthon Bencével, és azt gondoltam, ha el tudjuk kapni a kocsit, akkor veszek Bencusnak jégkrémet.
Hallottam a jellegzetes zenét, s mondtam Bencének, hogy szaladjunk ki, veszünk fagyit. Hiába hallottuk, nem felénk jött, így hát úgy döntöttünk, hogy várunk kicsit.
Eltelt nagyjából fél óra, hogy kint voltunk, s addig is beszélgettünk. Hallottuk a zenét, de hol közelebb, hol messzebb.
Bence még sosem látott élőben fagyis kocsit, csak a mesékben.A Dórában van pont egy ilyen, hogy keresik a kocsit, aminek csak a hangját hallják, a végére viszont megtalálják.
Aranyos volt a kis drágám, nem türelmetlenkedett, hanem inkább játszadozott.
Előbb kezét a fülére téve felhívta a fagyis kocsit és azt mondta:
-Szia fagyis kocsi! Siess hozzánk és hozzál nekünk fagyit, mert én éhen halok. A csokisat és az epreset szeretem.
Ezután, mivel még mindig várnunk kellett hátha felénk jön, azt játszotta Bence, hogy ő előveszi a térképet (mint a Dórában) és hangosan gondolkozni kezdett, hogy merről is hallotta a hangot, hátha akkor hamarabb megtaláljuk.:)
Kicsit kezdtem unni a várakozást, úgyhogy mondtam Bencének, hogy kicsit menjünk be, legalább annyira, hogy a telefonomat kihozzuk.
Persze, amint beértünk az ajtón, de még épphogy csak nem csuktuk be, pont akkor suhant el a ház előtt a kocsi. Nekiálltam kézzel lábbal hadonászni, s szerencsére megállt a pasi.
Nekiálltunk futni kifelé. Nagyon vicces volt:)
Bencus választott egy csomag jégkrémet, majd amikor beértünk, kettőt meg is evett.
Este boldogan mesélte a nővérének a fagyis kocsis sztorinkat.
