Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretek énekelni. Rengeteget énekelek, akár főzéskor, takarításkor, zuhanyzáskor, de még tévénézéskor, számítógépezéskor is... szóval mindig.
Ha rossz kedvem van, ha jó... mindegy, akkor is jön belőlem a hang.
Kóruspróbákról is kicserélve szoktam hazajönni, mert ott kiéneklem magamból az egész heti stresszt - a jó hangulatról nem is beszélve, ami ott van azalatt a másfél-két óra alatt.
Mivel folyamatosan énekelek, nem is kellene csodálkoznom azon, ahogyan ez Bencémre hatással van.
Történt ugyanis az pár héttel ezelőtt, hogy csak úgy jártamban keltemben énekelgettem a HEJ IGAZÍTSAD... kezdetű dalt. Egy jópárszor eldaloltam, mire arra lettem figyelmes, hogy a kicsibabám dúdolgatja velem, hogy don don don don... meg hogy hajjajjajjj:):):).
Simán megzabáltam rögtön:)
Tegnap pedig a KAKUKK JANKÓ-t daloltam, ami valahogy így van:
Oda künn az erdőn, de nagy újság járja,Kukkú, kukkú áááá, áááá,
Diridongó, no te diridiri, no te diridiri, ej-ha!
Erre Bence megszólal: Huhúú huhúú :):):), s mindezt énekelve.
1 megjegyzés:
De aranyos lehetett:)))))
Megjegyzés küldése