Anyu bejegyzése: Hiszti

Bence elég sokat hisztizik mostanában.
Lehet, sőt biztos is, hogy enyhén elkényeztettük Őt, de miért ne adjunk meg neki mindent amit adhatunk, miért is ne engednénk meg neki mindent amit csinálni akar, hiszen olyan kis aranyos, ha mutatja a kicsi ujjacskájával mit szeretne. Még jó hogy megkapja...
Ennek viszont ára van.. nem is kicsi.

• Amikor már nagyon fárasztó a szekrényekbe tizedszer is visszapakolni, mert a gyerek kipakolt...
  
• Amikor leveszi a könyvespolcról a könyvet és széttépi...
• Amikor követeli, hogy add neki oda a telefonodat, órádat amit utána összenyálaz, vagy odavág valahova...
• ...stb

Ezek a dolgok azok amiket először megengedünk, még szívesen odaadunk neki játszani, mert kéri, meg olyan ari... később pedig amikor már nem adjuk, jön a hiszti.

• Vagy amikor megszokja a kicsi szívem, hogy mindig kézben van, de időnként nekem is lenne dolgom... Például a mosogatást nagyon nehéz megvalósítani úgy, hogy a pici a kézben van...

Nem is beszélve arról, hogy jól esne néha úgy 20-30 perc amit magamra fordíthatnék.
Na ja... Csak nálunk az van, hogy a Bence annyira rám nőtt, hogy csak nagyon ritka amikor el tudják a többiek vonni a figyelmét rólam.
Így marad a mosogatás és egyéb házimunka akkorra, amikor épp alvásidő van...

S bár ezen a hisztis korszakon a nagyobbik fiammal is átmentem, - Ő bárhol, bármikor képes volt magát földhöz vágni...- de azért olvastam a hisztiről egy cikket Vida Ági babapszichológustól:

"A hiszti általában ártalmatlan dolog: a gyerek sírni kezd, aztán toporzékol, esetleg a földhöz veri magát. Ezt a szülők kellemetlennek érezhetik, főként nyilvános helyen, de valójában ártalmatlan dolog – a fejlődés velejárója az az időszak, amikor a kicsi képtelen féken tartani az indulatait. Előfordulhatnak olyan jelenségek is, amiket hiszti vált ki, de a szokásos bömbölésnél nagyobb riadalmat okoznak, mit kell tenni ilyenkor?

Hányás

Gyakran előfordul, hogy a hiszti hányással végződik, ez akár még 3-4 éves korban is előjöhet. Habár nagyon ijesztő, kóros folyamatról szó sincs, egész egyszerűen csak a sírással járó erőlködés váltja ki, hogy a kisgyermek egyébként is könnyebben nyíló gyomorszája ilyenkor enged. Lelki értelemben a hányás az indulatoktól való megtisztulás is egyben, és előfordulhat, hogy a kisgyermek, aki hisztizik vagy valamilyen sérelem éri maga kezdi el ingerelni a szájpadlását a kezével. Ez arra is utalhat, hogy a környezet figyelmét szeretné így magára vonni, mert tudja, hogy ha hány, akkor mindenki vele foglalkozik.
A hányás megelőzhető, ha a kicsit szorosan magadhoz öleled, ez segít neki is megnyugodni.

Önmaga csapkodása, karmolása

Szintén ijesztő jelenség, de gyakran előfordul a dackorszakban. A kicsi ilyenkor nem érzi a fájdalmat, ő még nem tudja felmérni a tette jelentőségét, és következményét, az egész arról szól, hogy valahogyan le szeretné vezetni az indulatait egy adott helyzetben és ő ezt ilyen módon teszi meg. Nem szabad rászólni, nevelni, tiltani, ez nem vezet célra, csak az, ha tudatosítod benne az érzelmeit: “Tudom, hogy most dühös vagy mert…”, megnyugtatod, vagy ha semmi nem válik be, megpróbálod elterelni a figyelmét. Fontos, hogy te is türelmesen és higgadtan reagálj, mert ha azt látja, te is pánikba esel, a kezére csapsz, kiabálni kezdesz stb. akkor azt tanítod meg neki, hogy így kell lereagálni az ilyen helyzeteket, ő maga is feszültebb lesz és fokozódnak a hisztik.

Nem vesz levegőt

Az ún. affektív apnoe fél éves kortól fordul elő és általában 5 éves korig kinövik a gyerekek, másfél éves korig gyakran előfordul. Ilyenkor a baba annyira sír, hogy nem vesz levegőt, elkékül, akár el is ájulhat.

Néha ehhez bevizelés, a szemek fennakadása, rángás vagy merevség társul. Ha fellép, akkor gyorsan le kell locsolni hideg vízzel a kicsi arcát, így azonnal rendeződhet az állapota. Ha nagyon gyakran, naponta többször lép fel, akkor lehet vele orvoshoz fordulni az esetleges epilepszia gyanújának kizárása érdekében."