2012. április 28., szombat

2012. április 26., csütörtök

Bográcsozás Ágiéknál

Hétfőn Ági felhívott, hogy nincs-e kedvünk felmenni hozzájuk egy bográcsos pörire.
Mire oda került a sor, hogy elinduljunk, addigra kicsit eleredt az eső, de nagyon úgy nézett ki, hamar el fog állni.
Áginál kisebb építkezés van jelenleg, s tudtam, hogy ez miatt van az udvarban homok, így vittünk a Bencének homokozós cuccokat, hogy tudjon játszani.

Képek:









2012.04.26.

A nagy sikerre való tekintettel csütörtökön megismételtük a bográcsozást...










Ági állatkái
Áginál rengeteg kutya és cica lakik. Ő egy önkéntes állatmentő. Ha találkozik beteg kisállattal, orvoshoz viszi, ápolgatja. Ha állatkínzást, elhanyagolást észlel, akkor állatvédelmi segítséggel hivatalosan elkobozza, rendbe teszi, majd újra örökbe adja.
http://gazdikeresoksolt.blogspot.com/






2012. április 18., szerda

Arcüreggyulladás...

Talán az állatkerti kirándulásunkkor, talán máskor, megbetegedett Bence.
Lappanghatott is benne, hiszen a múlt héten én voltam olyan nagyon beteg, lehet elkapta tőlem.
Hétfőn reggel már arra keltünk, hogy köhécsel, taknyos. Nem is vittem épp ezért el az oviba.
Délelőtt beugrott Ági hozzánk, s mi elmeséltük neki az előző napunkat. Elmondtunk Bence esetét a zsiráffal, melyben Bence le akart csúszni a hosszú nyakú hátán...
Napközben javulást láttam Bencén, így nem mentünk el orvoshoz. Délutánra nagyon kijött rajta a betegség... elkezdett trüsszögni, köhögni, könnyezni.
Nem lázasodott be, de úgy döntöttem, hogy másnap doktornéni látogatás jön.
Este meglátogatta Bencust az Ági, és hozott neki ajándékot is:) Vett Bencének zsiráfokat:)
Nagyon örült neki a kis betegem.



Másnap reggel már nagyon gennyesek voltak a szemei. Próbáltam kamillázni, amennyire engedte.
Fél egykor elindultunk a doktornénihez, Hartára. Nagyon okosan viselkedett Bence, engedte magát megvizsgálni.

Diagnózis: arcüreggyulladás, enyhe fülgyulladás.
Említettem az orvosnak, hogy sokat jár Bence pisilni is, ezért kaptunk egy kis dobozkát, amiben a solti rendelésre pisimintát kell vinnünk.

Augmentin DUO-t kaptunk, Ciloxan cseppeket-amit fülébe, szemébe, és orrába is cseppentgetni kell, és Cataflam cseppeket...
Cetirizin cseppeket éjszakára mindenképp kell kapnia, ha pedig jobban köhögne, akkor Sinecod-ot is, nappalra pedig Ambroxol-t.

Már most javulást látok rajta... remélem hamar meggyógyul.




2012. április 16., hétfő

Kirándulás az állatkertbe

Már egy éve terveztük, hogy elvisszük Bencét az állatkertbe.
Zsuzsi ötlete volt, hogy Bencének biztosan tetszenének az állatkák, de valamiért sosem jött össze a dolog. Húsvéti látogatásukkor feldobtam, mi lenne, ha mostanában mennénk. Meg is beszéltük, hogy a következő hétvége egyik napján elmegyünk.
Ahogy közeledett a hétvége, láttuk az időjárás jelentésekben, hogy esni fog az eső, és elég hideg lesz. Az volt a terv, hogy tömegközlekedve megyünk, így nem akartunk bekockáztatni egy hideg napot... Megbeszéltük, hogy figyeljük az előrejelzést, és készen állunk bármelyik nap tudunk indulni. Több okból döntöttünk a tömegközlekedés mellett. Az egyik az volt, hogy egy kocsiba nem igazán fértünk volna be mind-mivel a Katca és a Tibcsi is szerettek volna jönni-, a másik ok, hogy így olcsóbban utaztunk, mert a vonaton létezik nagycsaládos kedvezmény, amivel 3 saját kiskorú gyerekkel 90%-os jegyet vehettünk, így nekem és a 3 gyerekemnek 900 Ft-ba került a vonatjegy oda-vissza.
Péntek este már előkészítettem a szendvicsnek valót, a ruhákat...
Szombat hajnalban aztán úgy döntöttünk, mégsem megyünk, mivel hideget és esőt jósoltak aznapra (végül aztán nem is volt rossz idő...).
Úgy döntöttünk, lesz ami lesz, vasárnap elmegyünk.
Hajnali 5 órakor ébredtem. Kinéztem az ablakon, és láttam, nem esik, sőt... még a madárkák is csiripeltek.
Nekiálltam a szendvicsgyártásnak.
Ébresztettem Tibcsit. Neki még össze kellett pakolnia a holmiját a következő iskolahétre... Őt este, a kirándulás után a koleszba kellett vinni.
Katcám Benitónál aludt, vele meg volt beszélve, hogy reggel csörrgetem, hogy ébredjen.
Bencust Tibcsi érbresztette fél 7 kor. Aranyosan ébredt, mondta, hogy fáradt, és szeretne egyet még nyújtózkodni készülődés előtt.
A megbeszéltek szerint, 7 órakor sikerült elindulnunk a kocsinkkal Dunaújvárosba, mert onnan indult a vonat fél kilenckor.
Először beugrottunk a Katcáért, majd Őket kitettem a vasútállomáson, és indultam is Mamacékhoz, hogy ott tehessem le a kocsit az udvarban. Onnan taxival mentünk vissza az állomásra a Mamaccal, Zsuzsival és a Bencussal a többiekhez.
Bencusnak sikerült még az állomáson úgy elesni, hogy kicsit lehorzsolódott az orráról a bőr.
Meg kell mondjam, nagyon tetszenek ezek az újabb típusú vonatok... Tágasak, kényelmesek. Én akkor vonatoztam utoljára, amikor még azok a ronda, rideg kék vonatok voltak.
A vonaton megreggeliztünk, beszélgettünk,
fényképezgettünk... Ki kellett próbálnunk a WC-t is. Nagyon tetszett Bencének, hogy gombnyomásra működik az öblítés, a kézmosó, a szárító.
Amikor megérkeztünk Kelenföldre, jegyet vettünk a BKV járatokra is.
Villamossal indultunk tovább, a Deák téren szálltunk le róla, ahonnan 15-20 perces sétával eljutottunk a Zsuzsi albérletébe, ahol letettünk a csomagjait. Ő este már nem jött velünk haza, mert ezen a napon amúgy is mindenképp mennie kellett vissza a főiskola miatt.
Rövid pihenés, kávézás után elindultunk a földalattihoz. A metrón nagyon meg volt Bence ijedve, de nem sírt, nem hisztizett, csak látszott rajta a félelem.
A Széchenyi fürdőhöz értünk, ahonnan átsétáltunk az állatkert bejáratához.
A főbejárat le volt zárva, felújítási munkák miatt, s bent is több helyen volt tatarozás, építkezés, ezért a jegyek ára 15%-al olcsóbb volt.
Térképet vettünk magunkhoz, és igyekeztünk mindent megnézni.Az információs üzletnél lehetett bérelni taliga szerű kis kocsikat. Béreltünk egyet, amiben aztán húztuk Bencét és a csomagokat.
Először nem értettem miért, de Bence a zsiráfokhoz szeretett volna menni mindenáron, majd amikor odaértünk ezt mondta:
-Le szeretnék csúszni a zsiráf nyakán.
(Az egyik nintendo játékban van az, hogy a kis oroszlán a zsiráfokon ugrál...)
Mondtam Bencusnak, hogy nem lehet lecsúszni a zsiráf nyakán, mert nem engedik. Ekkor ezt mondta:
-Menjünk oda, majd én megbeszélem a zsiráfokkal, hogy lecsúszhassak.
Na ekkor volt egy kis hiszti, mert hiába mondtam neki, hogy a gondozók nem engedik, nem a zsiráfok.. nem akarta megérteni. 

Elvittem pisilni, és nagyon meglepett az, ami a WC-kben fogadott. Külön helység 1-6 éveseknek, nagyobb gyerekeknek, felnőtteknek... Baba-mama pihenő, pelenkázó... Szóval le a kalappal a tervező előtt...
Van egy hatalmas játszótér is az állatkerten belül, ahova csak azért nem vittem be a gyereket, mert tudtam, hogy nem lehet majd onnan kihozni, másrészről sajnálom is a dolgot, mert ott tuti nagyon jót játszott volna.
Sajnos mifelénk nem nagyon vannak jó játszóterek... Egyszer, ha megint az állatkertben járunk bemegyünk ebbe a részbe is.
Régebben nem voltam oda az állatkertért, de most nagyon tetszett. A jegesmedvék, fókák, ahogy a víz alatt úsztak... Igazán gyönyörű volt.
A tigrisek, pedig mindig a kedvenceim lesznek.
Három óra körül Bencuson láttam, hogy álmosodik, ezért elindultam vele kicsit rázósabb útszakaszokon, hátha bealszik... Régebben is, amikor babakocsis volt, a rázkódósabb utakon tudtam könnyebben elaltatni.
Végül is elaludt. Nagyjából egy óra múlva felébredt, és kicsi ébredési hiszti után ismét tudta élvezni az állatkertezést.
Vettünk fagyit, nyalókát. A fagyi nem is volt olyan drága, mint amire számítottam, majdnem annyi volt mint máshol... Viszont a nyalóka!!! Hát az 350 Ft volt... Azt azért túlzásnak tartottam, de mindegy... vennem kellett egyet Bencusnak.
Öt óra körül indultunk kifelé. Elsétáltunk a Hősök terére. Rövid pihengetés után nekiindultunk az útnak visszafelé metróval. Itt most mozgólépcsővel jöttünk fel. Tetszett Bencének.
A Deák téren is leültünk egy kicsit. Meghallgattuk a harangjátékot, amíg vártuk a villamost. Bencémnek kakilni kellett, ezért beszaladtunk a közeli McDonald's-ba, ahol természetesen tömeg volt a WC-n, de egy pasi maga elé engedett. Igaz, a férfi WC-be, de itt nem volt kérdés, hogy bemenjünk e vagy sem. A gyereknek ha menni kell, hát menni kell.
Úgy fél kilenc körül értünk Dunaújvárosba.
A Tibcsit elvittük a koleszba, mi pedig hazajöttünk.
Nagyon nagyon elfáradtunk, de megérte!
Kellemes, élményekkel teli nap volt ez mindannyiunknak.