Cipőt nyertünk!

A facebookon nyereményjátékra jelentkeztünk.
A ZETPOL oldalára kellet egy fotót feltölteni a kisgyerekről, majd népszerűsíteni az ismerőseink között az oldalt.
Az utolsó percekig nagyon szoros volt a verseny, de végül nyertünk.

Köszönjük szépen mindenkinek aki lájkolta Bence fotóját!!!

Nézd csak!

Imádom amikor ezt mondja:
"Nézd csak apucika!" "Nézd csak anyucika!"
Ez az icipici emberke, olyan szavakat kifejezéseket használ, h eldobjuk az agyunkat tőle... olvadozunk..:)
Hosszú mondatokkal fejezi ki magát.
"Mész Bence bobo(boltba), vesz piccs(csipsz). Fizet Bence piccs tíz pénz."

Mellesleg, nem is olyan kicsi Bencém. 95-96 cm, és 14 kiló.
98-104-110 es ruhákat használunk.:)
Lábmérete 25-26-os jelenleg (talpacskája 15 cm), de nagyon gyorsan nő a lába is.

Óriásbébi...:)

Verselünk, számolunk...

Bencém szinte pillanatok alatt visszamondja a verseket, amiket mondunk neki, de a régen, kisebb korában hallott versikéket, mondókákat is emlegeti.
"Boci boci tajka,... oda madunk laakki..."
"Bigabiga deje ki, ég a házad ide ki"
"Szüssz fel nap, fényess nap"
"Cip cip cóka, vak vaajjúcka"
"Kiszkaca furdik..."
"Ed kisz malac löf löf löf, tombitája töf töf töf"
"Címoszcica haj, vaj"

Elszámol 10 -ig, úgy, hogy amikor megakad és besegítünk neki, olyankor onnan folytatja:)))) Ha sikerül, felveszem videóra és hozom...

Nagy dumás

Ha a nagytesók elmennek itthonról, Bence utánuk szalad, és mondja:
- Vigyázz magad!

Nagy dumás Bencém... Olyan dolgokat mond sokszor, hogy eldobjuk az agyunkat tőle.
Ma például:
Ki akart menni az udvarra.
-Mész uddaj Bence!-mondta
-Menjünk-mondtam én
-Öltözz át Bence!- szólít fel a kisfiam, hogy öltöztessem át másik ruhába
-Dehogyis öltöztetlek át kisfiam, nem adok rád tiszta ruhát, azért, hogy azt is össze koszold az udvaron...
Erre Bence: - Deeee! Dzsuvás jua!!!- és mutogat, hogy leette a harisnyáját, ő bizony így ki nem megy...
Döbbenten hallgattam mit is mond.
-Milyen? Dzsuvás???
:)))))))))

Rájöttem, hogy ezt a szót tőlem hallhatta... De nagyon tetszett, ahogy mondta.

Dunaparton voltunk

Dunaparton voltunk Mamaccal, Zsuzsival, és Ágival...

... utána elmentünk kajcsizni mert megéheztünk.

Bejegyzésem a másik blogba:
Hiányzik az apukám!

A pelus...

Mostanában sokat megyünk a MAMAC-ékhoz. Segítünk rendet tenni, festeni, hogy minél hamarabb meg lehessen hirdetni, és el tudják adni a házat.
Ezen a hétvégén is mentünk.
Azt nem értettem, hogy miért nem hagytam ott szombatról vasárnapra a pelenkacsomagot, de az biztos, hogy amikor vasárnap reggel odaértünk, és Bencém közölte, hogy kakis, kicsit pánikba estem, hogy otthon hagytam a pelust...
-Ehhh- mondom.. -akkor venni kéne.
Igen ám, de május elsején nincs nyitva semmi.
Gábor felajánlotta, hogy elvisz az ügyeletes gyógyszertárba, hátha ott kapunk. A patikus mondta, hogy csak felnőtt pelenka van... nah, mondom.. az kicsit nagy lesz, így nekiindultunk a városnak, hátha van nyitva bolt.
Majdnem minden éjjel-nappaliban megkérdeztem, de sehol nem volt gyerekpelenka.
Visszamentünk hát a gyógyszertárba, és megvettem a felnőtt pelust.
Mondanom sem kell, hogy hogyan állt Bencémnek ez az óriás pelenka, de a lényeg az, hogy egyáltalán kaptam valamilyent.

Húsvétra

A Dunán Mamával és Ágival...

Fagyizni voltunk Mamával és Zsuzsival

Kirándulás Budapestre

Szerda délután egyszer csak úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Zsuzsit Pesten... Mamac, Ági, Bence és én mentünk látogatóba.



Bencének nagyon tetszett, hogy a Zsuzsiék ágya egy galérián van, rögtön fel is ment a Zsuzsi és a Mamac segítségével.
Később elindultunk sétálni, körülnézni a környéken.
Azt gondoltuk, szükségünk van egy kis kikapcsolódásra, hiszen mindannyian nehéz időszakon megyünk most keresztül, meg Bencének amúgy is kajaidő volt, ezért bementünk a McDonald’s-ba a nyugatinál.
Amíg Ági és a Mamac a pultnál álltak, addig mi a Zsuzsival és a Bencével üres asztalt kerestünk. Kicsit lemaradtam tőlük, s mire utolértem őket azt láttam, hogy Bence a földön ül és sikítja, h "habos fagyi!".
Végül is találtunk egy asztalt és leültünk. Bencus szinte falta a sajtburgert, meg kanalazgatta a
fagyit. Ági megmutatta neki, hogy dugdossa be a sült krumplit a fagyiba... attól kezdve úgy ette.


Visszafelé bementünk a nyugati pályaudvarra, megnéztük messziről a vonatokat. Megbeszéltük, h ha jó idő lesz, elmegyünk vonattal az állatkertbe családi kirándulásként.


A hazafelé utunk, eléggé kalandosra sikerült, mert útközben elromlott Ági kocsija... de erről nem itt és nem most... Hanem itt, ha érdekel KATT IDE

Videók

Ezek a videók még 2-3 héttel ezelőtt készültek.
Felteszem most, hogy kicsit felvidítsam a blogot.

Itt van velünk...

Hiszek abban, hogy elhunyt szerettünk, ha akar tud nekünk üzenni... Abban is hiszek, hogy a gyerekek, és a kisállatok látják őket.
Nem beszélünk Bencének róla, nem stresszeljük, épp eléggé megviseli a sok fekete ruhás sírós ember látványa... Azt mondjuk neki, hogy fáj a fejünk, azért sírunk...

Amikor a MAMAC, vagy a PAPAC eljött hozzánk, Bence mindig kereste a másikat, aki épp akkor nem jött.
Most, amikor MAMAC és a ZSUZSI beléptek az ajtón, Bence nem kérdezte meg, hogy "PAPA???"
Persze, hogy nem, hiszen Ő is jött, Ő is itt volt...
Akkor éjjel, felébredtem 3 óra körül és sírógörcs jött rám... kimentem sírni, h ne keltsek fel senkit.. égett még a mécses, amit nappal gyújtottunk meg... Leültem a fotelba, ablak ajtó csukva... csak bőgtem, bőgtem.. egyszer csak elkezdett iszonyatosan lobogni a láng...
Éreztem, ahogy a vállamat simogatja, majd szépen elmúlt a sírásom, nem tudtam tovább sírni... és elaludtam...

Ma pedig... Bence TV-t nézett apujával, én pedig dolgom végeztem a konyhában, mint szoktam.. Egyszer csak megszólalt Bence:
-PAPA MONDTA, NYUGI ANYA...

Itt van velünk... tudom...

Internetes barátnőm, Rami találta, s küldte Nekem ezt a verset vígasztalásul:

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, Te pedig Te. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Ezt a videót pedig az Ági találta a gépén:

Elment... Felfoghatatlan...:'((((((

Elment, itt hagyott minket apukám...:'(
Régóta cukorbeteg volt, amiből magával hozott több betegséget is. Ma mégsem ez volt az ok, ami elvette tőlünk Őt....:'(
Infarktust kapott, de az orvosok nem tudtak már segíteni rajta.:'(

Szerettem Őt... Úgy gondolom, hogy engem sosem bántott, mindig jó volt a kapcsolatunk...
Még fel sem fogtam igazán, hogy mi is történt... Amikor eszembe jutnak róla emlékek, vagy kezembe kerül egy tárgy, amiről eszembe jut, olyankor sírógörcs tör rám.
Most be vagyok nyugtatózva, így tudom ezt a bejegyzést leírni, bár itt a gombóc a torkomon, fojtogat a sírás.
Hálás vagyok neki... Hiszen amikor annyira a padlóra kerültünk anyagilag, ő nekiindult a városnak, és ment munkát keresni, amiből minket is ki lehet rángatni a kakiból...

Régebben is csinálták ők ezt az építőipari melót a Tibivel, s most megint összejött.
Összefogtak hát... Apum elvállalta a munkákat, beletette az összes vésztartalék pénzét, amiből a munkához kellő anyagot megvették, majd ketten güriztek ezerrel... Mindegy volt, hogy hétközben, hétvégén, ünnepnapon... mindig csinálták, hogy határidőre kész legyenek, és jöhessen a következő.
Mondhatni, hülyére dolgozták magukat, még egy esetleges betegség, láz sem állította meg őket.
Egy idő után apu ki tudta venni az ő betett pénzét, és a cég önállóan tartotta fenn magát.
Ettől kezdve a kemény közös munkából közössé vált a bevétel és a kiadás is...

Így történhetett meg az, hogy szépen lassacskán ki tudtam fizetgetni a nagyon elmaradott csekkjeimet... Persze még nem fogyott el, de már koránt sem annyi, mint ahonnan indultunk...

Hálás vagyok Neked APU!!! Köszönöm!!!
Nagyon szeretlek!

Tudom, hogy mint mindennek, ennek is meg van az oka, hogy miért mentél el, miért most, és miért ilyen fiatalon... de mégsem értem!!! Felfoghatatlan, érthetetlen, megmagyarázhatatlan!!!
Hiszen még csak 56 éves voltál!!!

NYUGODJ BÉKÉBEN APUKÁM!!!

"Fények felé sietsz most a kikövezett úton,
Hátra sem tekintesz, már nem aggódsz a múlton.
Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből,
Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből...
Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat,
De te csak menj, ha menned kell, tárd ki angyalszárnyad.
Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél,
Levetetted a földi gúnyát, fényes angyalruhát vettél! "


A temetésről itt

Kicsilány... szitu szitu...:))))

És íme az eredeti... Nem annyira látható, de Bence pont úgy mutogat kezével mint a csávó a klipben.

Óvodás

Ma beírattam Bencét az óvodába.
Nem terveztem a beíratást az idén, de ma mégis meggondoltam magam...

Itt volt nálunk a MAMAC, és úgy gondoltuk, hogy elsétálunk a postára és a boltba még ebéd előtt. A posta felé vezető úton az óvoda mellett mentünk el.
A bejáratnál ott állt egy óvónéni, aki megszólított bennünket, kérdezte, hogy megyek-e ma beíratni Bencét.
Mondtam neki, hogy nem igazán szeretném még az idén, ráérünk jövőre, hisz GYES-en vagyok, utána pár hónapig még főállású anyaként -amíg a Katca nem lesz 18 éves- együtt lehetek a kisfiammal. Azt is mondta az óvónő, hogy nagyon kevés a 2-3 év közötti gyerek.
Amíg beszélgettünk, odajött az óvodavezető is, aki rábeszélt, hogy iratkozzunk be, így amikor hazaértünk a postáról, összeszedtem a papírokat amik kellettek, és átsétáltam az oviba beíratni a fiatalembert... Bence addig a MAMAC-al és az Ágival otthon maradt.

Szóval PINTÉR BENCE a mai naptól hivatalosan óvodás... Pedig még csak most született...

Mint a nagyfiúk...

Mint a nagyfiúk, úgy aludt ma el, többször is.

Már nagyon le szeretném szoktatni Bencét a cicizésről... Fáj is, kellemetlen is, hogy mindig, mindenhol... Ráadásul amikor szopizik, olyankor a kezeivel muszáj piszkálnia valamit, s ez a valami általában a másik mellbimbóm..:(
Nos ma reggel megint úgy aludtunk, úgy ébredtünk, hogy én kicsavarodva fekszem úgy, hogy a kisembernek kényelmes legyen elérni a ciciket...
Felkeltünk, kimentem a konyhába, és megpróbáltam eltüntetni az előző esti mosogatni valót, s közben nekiláttam kávét főzni.
Bence addig apujával maradt a szobában... egyszer csak gondolt egyet, kijött utánam és hívott menjek vele vissza az ágyba...
-Ciccanya, ciccanya- így szokott hívni, ha cici kell neki...
Édes, aranyos, imádom... de ilyenkor kisebb gutaütést kapok, hogy már megint nem tudom elvégezni a dolgom, mert mennem kell feküdni... Nagyon sokszor csinálja ezt velem napközben. Szinte egész nap ez megy:(
Mondtam is neki, hogy oké.. de most akkor először is reggelizzen, addig én megcsinálom a dolgomat, majd ha utána is így gondolja, akkor mehetünk cicizni...
Nem igazán tetszett az ötletem neki, ezért elkezdett hisztizni, amitől aztán olyan mérges lettem, hogy jól össze is vesztem vele.
Ha nem tud várni, akkor nem lesz "ciccanya", pláne, hogy már megint reggelizés helyett akar engem.
Mérgemben bekentem a cicimet a körömrágás elleni szerrel, amit direkt erre a célra vettem, majd mondtam Bencének, hogy sajnos elromlott megint a cicim.
Napközben többször is hívott feküdni, bújt hozzám... vállamra, hasamra, cicimre feküdt, és talán megértette, hogy most rossz a cici.
Voltak hullámai, amikor sírdogált, hogy cici, cici... de mondtam, hogy rossz, olyankor lepihizett rám.
Este fürdés után aztán azt gondoltam, hogy megkapja a cicit elalváshoz, de amikor megpróbálta, még mindig érezte a rossz ízt, ezért szomorúan ráfeküdt a cicimre, és békésen elaludt...

...mint a nagyfiúk...

Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz az éjszakánk... és a további napjaink.

Betegség :(

Kicsit köhécselt hétfőn, ezért elvittem a doktornőhöz. Ki tudja.. hiszen nem szeretném ha megint rájönne a krupp.
A doktornő csak orrcseppet javasolt. Mindenesetre írt ki antibiotikumot is Zitrocin-t, de mondta, hogy csak akkor kell kiváltanunk ha rosszabbodik Bence állapota.
Estére aztán még jobban köhögött, nyitott ablaknál aludtunk, így nem fulladt... Napközben STODAL-t adtam neki, estére CETIRIZIN cseppeket.
Másnap éjjel belázasodott. Délután ki is váltottam az antibiotikumot, de nem kezdtem el neki adni, mert nappal jobban volt.
Éjjel megint lázas volt, de aztán nappalra elmúlt a láza és sokkal jobban lett.
Pár napig aztán nem is volt láza, és a közérzete is sokat javult. Szombat éjszaka aztán megint nagyon belázasodott, így ma reggel elkészítettem az antibiotikumot és elkezdtem neki adni.
Lázas... és hasmenése is van...
Remélem hamar rendbe jön...

Nézz csúnyán Bence! - videó

Zsuzsi megkérte Bencét, hogy nézzen csúnyán:)

Tibcsi szülinap

Szombaton tartottuk meg a Tibcsi szülinapját.
Pénteken megsütöttem a tortát, és előkészültem az ebédhez hozzávalókkal.

A menü:
Mátrai borzaska
Májas töltelékkel rakott dagadó
Rizibizi

Mindezt saját készítésű majonézből készített tartárral és/vagy fokhagymás tejföllel kínáltam.

A torta is különleges volt. Külsőleg nem igazán volt szép... viszont annál finomabb lett:)



Tejszínes-barackos nagyon kellemes lágy ízű sütemény, melynek a receptjét nagyon régen egyszer láttam a paprika TV-n, s kicsit átalakítva szoktam nagyon ritkán csinálni.

...és akkor most képekben is

Nem lehet elég korán kezdeni...?

Épp egy fél perce, hogy a Tibcsi elment a géptől... Ő már ott is termett a monitor előtt, fejére tette a fejhallgatót és már mondta is a magáét... ahogy a bátyja szokta.

Szókincs

Tündérkém szókincse óriási léptekkel bővül.
Már 4-5 szót is mondatba foglal.
A nehezebb szavakat is megpróbálja kimondani.

DUKAC - LUKAS
SEGÍCC - SEGÍT,SEGÍTS
MUTACC - MUTAT
VÁJACC - VÁLASZT

...stb

2 éves státuszvizsgálat

Szerdán a két éves státuszvizsgálatra kellett mennünk a védőnőhöz.
14 kg és 92 cm Bence.
Kérdésekre kellett válaszolnom, aminek az eredményeként az jött ki, hogy Bence a korának megfelelő súlyú, fejlődésű, illetve korához képest kicsit magasabb, de ez nem vészes:)

Valószínű, hogy elsők között lesz az oviban a tornasorban.:)

Boldog 2. születésnapot Bence!!!

Ági ajándéka

Holnap, a szülinap napján akart Ági jönni felköszönteni Bencét, de sem nekünk, sem neki nem lett volna jó az a nap, ezért ma este jött.
Már jó régen megvette neki a szülinapi ajándékot, és alig várta, hogy átadhassa, de végül kibírta...
Hozott egy tortát is, egy cicás marcipánnal:), amibe Bence rögtön bele is harapott.
Na de, beszéljenek a képek, a videó...

A szülinapi buli

Ma tartottuk meg Bencém szülinapját.
Rendeltem neki a RANDEVÚ cukrászdában egy különleges csokitortát, ami nem csak szép, de nagyon finom is volt.

Mivel félő volt, h ebéd után Bence hamar elálmosodik, így a tortázást előrehoztuk ebéd előttre:)

Vicces volt, amikor a virággyertyát rosszul gyújtottuk meg és ahelyett, h zenélve kinyílt volna nekiállt lángolni.
Az is nagy volt, amikor Bence szó szerint letépte az autótortát a másik tetejéről, majd tologatni kezdte az asztalon.

Kajcsira a leves mellett csirkemellet készítettem, kétféle raguval-mézes-mustáros illetve tejszínes-gombás. Ki mit szeret, azt evett...

és íme az ajándékok...

Mamacék kisautót adtak Bencének, Zsuzsi pedig egy autópályás szőnyeget vett neki.

Ő FURDI, a beszélő fúró:) Tőlünk ilyet kapott Bence.:)
Amikor a fúró mond vagy kérdez valamit, Bence válaszol neki...:)

Vettünk neki egy ágyat is. Lecseréltük a rácsos babaágyat egy kis gyerekheverőre.