Siófokon voltunk

Mamacékkal megbeszéltük, hogy a ballagás másnapján elmegyünk a Balcsira pancsolni.
Akkor még nem is tudtam mire vállalkozok... Ennek súlyát aznap reggel, és utána este éreztem igazán. Nagyon fáradt voltam.
Úgy alakult, hogy egyik ballagásra meghívott család csak este 8 után tudott jönni, s velük jó későig dumcsiztunk a kertben... Szóval elég nehéz volt felkelnünk szombat reggel.
Ráadásul, a ház ugye romokban a ballagási vacsora után.
Végülis sikerült nagynehezen felébrednem 6 kor.
Kávéfőzés, pakolászás, indulás.
Kb fél 10 re ott is voltunk. Megijedtünk, mert nagyon feltámadt a szél, bár nem volt rossz idő.
A Balcsi vize is nagyon kellemes volt.
Naptejet kellett vennem Bencém előző napi akciózása miatt, de így legalább a 30 as helyett 60 as faktorszámút tudtam venni.
Innit ennit vittünk magunkkal.

Bencém nagyon édesen játszott a sekély vízben, és a homokban.

Még itthon, pénteken vettem neki egy beleülős úszógumit(VERDÁSAT), de nem használtuk mert félt benne, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom eladni, hiszen teljesen új.

Végül aztán délutánra gyönyörű napsütéses időjárás lett ránk.
Kellemesen telt el ez a nap.

Na kábé ennyit használtuk az új Verdás úszógumit, úgyhogy hurrá. Apa belesegítette Bencét, s 3 másodperc múlva már vette is ki, mert a gyerek üvöltött.

Naptejes, Bencefeliratos

"Szia mama! Beszélgessünk:)"

"Anya! Fényképezz!"

Hazafelé gyorsan el is aludt Bence

Elballagtunk

Péntek este 5 órakor volt Tibcsim ballagása.
Hihetetlen, hogy már ekkorák a gyerekeim!
Most nagyon el vagyok fáradva, hiszen napokig a ballagási előkészületekkel voltam elfoglalva... Lóti-futi volt a hét második fele.
Szerda estére már majdnem mindent megvettem a kajcsikhoz... Megrendeltem addigra a virágot is.



Csütörtök reggel nekiálltam sütni a stefánia vagdaltot, összedobtam a gyümölcsös kekszes sütit, bezacskóztam a csirkéket a fűszerekkel.
Délután összeszedtem a gyerekeimet, és kimentünk a Móniékhoz, mert előtte megbeszéltük, hogy besegít egy-két kajcsi elkészítésében.
Mire kiértünk, Ő már elkészült a borított csirkével, és a baconos csirkemell rolóval, így neki tudtunk állni a sajtos rudak készítésének.
Bencém addig Gyurmival játszott, Katcám és Rami felügyeletével.
Este amikor hazaértünk összedobtam a franciasalit és a káposztasalátát.

Péntek reggel felraktam a kapros tejfölös csirkemell levest, megcsináltam a rizibizit, betettem a sütőbe a az előző nap befűszerezett és zacskózott csirkehusikat.

Délelőtt még el kellett mennünk egy utolsó vásárlásra a ballagás előtt. Mikor hazaértünk, rájöttem, hogy a virágot elfelejtettem elhozni, így később visszaszaladtam a virágboltba érte.
Amíg elmentem otthonról addig drága Bencém önállósította magát...magára és az ágyra borította az aznap reggel vásárolt egész doboz naptejet:)
Apuja épp a krumplipürét keverte, a tesók meg persze nem értek rá odafigyelni mit csinál az öccsük amíg anya nincs itthon :S.

Közben szépen lassan érkezgettek a vendégek is.
Fél 5 kor átsétáltunk a suliba, beadni a virágokat a Tibcsinek.

A ballagók anyukái kaptak egy-egy héliumos lufit, s mondták, hogy amikor a műsor végefelé a gyerekeink átadnak egy virágot nekünk, akkor adjuk nekik oda a lufit, amit ők majd egy utolsó közös éneklés után elengednek.
Na ezt a részt bőgtem végig...

Amikor vége lett, visszasétáltunk hozzánk, és elkezdődött a vacsi.
Ekkor azt hittem, h leszakad a hátam, a lábam, annyit talpaltam. Teraszra ki, konyhába be. Tibi sokat segített a tálalásban.

Nagyon örültem annak, hogy minden finomra sikerült, nem hiába dolgoztam.

Akkor jöjjenek a képek, és a videók.

Bence a nagyfiú

Azt gondolom, hogy most már leírhatom...
Eddig nem mertem, mert nem tudtam eléggé erős leszek e, hogy végigcsináljam, hogy kibírjuk, de minden nap egyre inkább megerősít.
Szóval, június 14-én kedden reggel úgy döntöttem, hogy nem szeretném Bencét tovább szopiztatni.
2 éves bőven elmúlt...
Kellemetlen mert mindig mindenhol a ruhám tépte, fáj is mert nyúz, mar, harap...
A védőnő mondta, hogy ezt a lépést nekem kell a fejemben eldönteni, hogy mikor jöjjön el ez a nap. Eddig valahogy mindig megsajnáltam amikor kérte, de aznap már annyira fájt, hogy azt mondtam, hogy nem.
Reggel bekentem daum exol -lal és mondtam neki, hogy nagyon fáj a cicim.
Többször kérte, de mondtam, hogy elromlott. Apuja is beszélt vele, mondta neki, hogy akik oviba akarnak járni azok már nem ciciznek.
Jött az este... Fel kellett húznom a ruhámat, és a cicire fekve pihengetett, majd szépen elaludt.
Éjjel is mondogatta h, "kóstol cici", de olyankor megsimogattam, és mondtam neki, hogy nem lehet, de Ő egy nagyon okos kisfiú.
Már 3 nap, és 2 éjszaka telt el. Nekem eléggé feszülget a cicim, de borogatom... bízom benne, hogy nem nagyon gyullad be.
Most már nagyon bízom benne, hogy erősek leszünk mindketten, és hamar átvészeljük ezt a nehéz időszakot.

Mi az? Milyen színű?

Pár hete kezdődött el Bencénél az a korszak, amikor mindig kérdezgeti:
-Mi az?
-Milyen színű?

Most gyakorolgatjuk a színeket, formákat.

Védőnéninél

Levelet kaptunk, hogy szerdán 9 órára menjünk be a védőnénihez.
Bementünk.
Marika -a védőnő - mondta Bencének, hogy álljon rá a mérlegre, majd megmutatta neki, hogy hova kell állnia, hogy a magasságát is megtudhassuk.
Bence 99 cm, és 14,5 kg ezen a napon.
Beszélgettünk a pelusról és a ciciről leszoktatásról, az óvodáról, a fogacskákról.
Végül Bence kapott egy maroknyi egy matricát a védőnénitől.

Kedvenc mesénk: Dóra a felfedező

Bence kedvenc meséje a Dóra a felfedező.
Akinek 2-3-4 éves gyereke van, annak nagyon ajánlom ezt a mesesorozatot, mert rengeteget tanul belőle a kicsi.
Mondjuk az igaz, hogy már a könyökünkön jön ki egy egy rész tartalma, de amikor látjuk, halljuk, hogy azt csinálja, azt mondja amit a mesében látott... hát az nagyon jó dolog.

Ma például:
Van egy rész, amikor a Dóra egy robotot talál, amiből hiányoznak az elemek, s kéri a mesenéző gyerekeket, hogy számoljanak vele angolul... Na ezt a részt is ezerszer látta Bence...
Ma megfogta a játékrobotját Bencus(amiről hiányzik az elemtartó, és elemek sincsenek benne), s eljátszotta, hogy pakolgatja bele az elemeket, s közben számolt:
-van, tú, szfí...
A Katca csodálkozta kérdezte is tőlem, hogy mióta tud a Bence angolul...:)))))))

Egy másik részben, Dóra barátja, Csizi a majom azt énekli, hogy neki a legjobb barátja a földkerekén a csizmája.
Bence is énekli: "legjobb bajátom a fődkejekén..."
Magyarul is tanít számolni, tanítja a színeket, formákat... stb.

Bence nagyon sokat tanul, és ügyesen közreműködik a mesehősökkel...:)

Nagyon jó, a tanulást fejlődést segítő mese.

Cipőt nyertünk!

A facebookon nyereményjátékra jelentkeztünk.
A ZETPOL oldalára kellet egy fotót feltölteni a kisgyerekről, majd népszerűsíteni az ismerőseink között az oldalt.
Az utolsó percekig nagyon szoros volt a verseny, de végül nyertünk.

Köszönjük szépen mindenkinek aki lájkolta Bence fotóját!!!

Nézd csak!

Imádom amikor ezt mondja:
"Nézd csak apucika!" "Nézd csak anyucika!"
Ez az icipici emberke, olyan szavakat kifejezéseket használ, h eldobjuk az agyunkat tőle... olvadozunk..:)
Hosszú mondatokkal fejezi ki magát.
"Mész Bence bobo(boltba), vesz piccs(csipsz). Fizet Bence piccs tíz pénz."

Mellesleg, nem is olyan kicsi Bencém. 95-96 cm, és 14 kiló.
98-104-110 es ruhákat használunk.:)
Lábmérete 25-26-os jelenleg (talpacskája 15 cm), de nagyon gyorsan nő a lába is.

Óriásbébi...:)

Verselünk, számolunk...

Bencém szinte pillanatok alatt visszamondja a verseket, amiket mondunk neki, de a régen, kisebb korában hallott versikéket, mondókákat is emlegeti.
"Boci boci tajka,... oda madunk laakki..."
"Bigabiga deje ki, ég a házad ide ki"
"Szüssz fel nap, fényess nap"
"Cip cip cóka, vak vaajjúcka"
"Kiszkaca furdik..."
"Ed kisz malac löf löf löf, tombitája töf töf töf"
"Címoszcica haj, vaj"

Elszámol 10 -ig, úgy, hogy amikor megakad és besegítünk neki, olyankor onnan folytatja:)))) Ha sikerül, felveszem videóra és hozom...

Nagy dumás

Ha a nagytesók elmennek itthonról, Bence utánuk szalad, és mondja:
- Vigyázz magad!

Nagy dumás Bencém... Olyan dolgokat mond sokszor, hogy eldobjuk az agyunkat tőle.
Ma például:
Ki akart menni az udvarra.
-Mész uddaj Bence!-mondta
-Menjünk-mondtam én
-Öltözz át Bence!- szólít fel a kisfiam, hogy öltöztessem át másik ruhába
-Dehogyis öltöztetlek át kisfiam, nem adok rád tiszta ruhát, azért, hogy azt is össze koszold az udvaron...
Erre Bence: - Deeee! Dzsuvás jua!!!- és mutogat, hogy leette a harisnyáját, ő bizony így ki nem megy...
Döbbenten hallgattam mit is mond.
-Milyen? Dzsuvás???
:)))))))))

Rájöttem, hogy ezt a szót tőlem hallhatta... De nagyon tetszett, ahogy mondta.

Dunaparton voltunk

Dunaparton voltunk Mamaccal, Zsuzsival, és Ágival...

... utána elmentünk kajcsizni mert megéheztünk.

Bejegyzésem a másik blogba:
Hiányzik az apukám!

A pelus...

Mostanában sokat megyünk a MAMAC-ékhoz. Segítünk rendet tenni, festeni, hogy minél hamarabb meg lehessen hirdetni, és el tudják adni a házat.
Ezen a hétvégén is mentünk.
Azt nem értettem, hogy miért nem hagytam ott szombatról vasárnapra a pelenkacsomagot, de az biztos, hogy amikor vasárnap reggel odaértünk, és Bencém közölte, hogy kakis, kicsit pánikba estem, hogy otthon hagytam a pelust...
-Ehhh- mondom.. -akkor venni kéne.
Igen ám, de május elsején nincs nyitva semmi.
Gábor felajánlotta, hogy elvisz az ügyeletes gyógyszertárba, hátha ott kapunk. A patikus mondta, hogy csak felnőtt pelenka van... nah, mondom.. az kicsit nagy lesz, így nekiindultunk a városnak, hátha van nyitva bolt.
Majdnem minden éjjel-nappaliban megkérdeztem, de sehol nem volt gyerekpelenka.
Visszamentünk hát a gyógyszertárba, és megvettem a felnőtt pelust.
Mondanom sem kell, hogy hogyan állt Bencémnek ez az óriás pelenka, de a lényeg az, hogy egyáltalán kaptam valamilyent.

Húsvétra

A Dunán Mamával és Ágival...

Fagyizni voltunk Mamával és Zsuzsival

Kirándulás Budapestre

Szerda délután egyszer csak úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Zsuzsit Pesten... Mamac, Ági, Bence és én mentünk látogatóba.



Bencének nagyon tetszett, hogy a Zsuzsiék ágya egy galérián van, rögtön fel is ment a Zsuzsi és a Mamac segítségével.
Később elindultunk sétálni, körülnézni a környéken.
Azt gondoltuk, szükségünk van egy kis kikapcsolódásra, hiszen mindannyian nehéz időszakon megyünk most keresztül, meg Bencének amúgy is kajaidő volt, ezért bementünk a McDonald’s-ba a nyugatinál.
Amíg Ági és a Mamac a pultnál álltak, addig mi a Zsuzsival és a Bencével üres asztalt kerestünk. Kicsit lemaradtam tőlük, s mire utolértem őket azt láttam, hogy Bence a földön ül és sikítja, h "habos fagyi!".
Végül is találtunk egy asztalt és leültünk. Bencus szinte falta a sajtburgert, meg kanalazgatta a
fagyit. Ági megmutatta neki, hogy dugdossa be a sült krumplit a fagyiba... attól kezdve úgy ette.


Visszafelé bementünk a nyugati pályaudvarra, megnéztük messziről a vonatokat. Megbeszéltük, h ha jó idő lesz, elmegyünk vonattal az állatkertbe családi kirándulásként.


A hazafelé utunk, eléggé kalandosra sikerült, mert útközben elromlott Ági kocsija... de erről nem itt és nem most... Hanem itt, ha érdekel KATT IDE

Videók

Ezek a videók még 2-3 héttel ezelőtt készültek.
Felteszem most, hogy kicsit felvidítsam a blogot.

Itt van velünk...

Hiszek abban, hogy elhunyt szerettünk, ha akar tud nekünk üzenni... Abban is hiszek, hogy a gyerekek, és a kisállatok látják őket.
Nem beszélünk Bencének róla, nem stresszeljük, épp eléggé megviseli a sok fekete ruhás sírós ember látványa... Azt mondjuk neki, hogy fáj a fejünk, azért sírunk...

Amikor a MAMAC, vagy a PAPAC eljött hozzánk, Bence mindig kereste a másikat, aki épp akkor nem jött.
Most, amikor MAMAC és a ZSUZSI beléptek az ajtón, Bence nem kérdezte meg, hogy "PAPA???"
Persze, hogy nem, hiszen Ő is jött, Ő is itt volt...
Akkor éjjel, felébredtem 3 óra körül és sírógörcs jött rám... kimentem sírni, h ne keltsek fel senkit.. égett még a mécses, amit nappal gyújtottunk meg... Leültem a fotelba, ablak ajtó csukva... csak bőgtem, bőgtem.. egyszer csak elkezdett iszonyatosan lobogni a láng...
Éreztem, ahogy a vállamat simogatja, majd szépen elmúlt a sírásom, nem tudtam tovább sírni... és elaludtam...

Ma pedig... Bence TV-t nézett apujával, én pedig dolgom végeztem a konyhában, mint szoktam.. Egyszer csak megszólalt Bence:
-PAPA MONDTA, NYUGI ANYA...

Itt van velünk... tudom...

Internetes barátnőm, Rami találta, s küldte Nekem ezt a verset vígasztalásul:

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, Te pedig Te. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Ezt a videót pedig az Ági találta a gépén:

Elment... Felfoghatatlan...:'((((((

Elment, itt hagyott minket apukám...:'(
Régóta cukorbeteg volt, amiből magával hozott több betegséget is. Ma mégsem ez volt az ok, ami elvette tőlünk Őt....:'(
Infarktust kapott, de az orvosok nem tudtak már segíteni rajta.:'(

Szerettem Őt... Úgy gondolom, hogy engem sosem bántott, mindig jó volt a kapcsolatunk...
Még fel sem fogtam igazán, hogy mi is történt... Amikor eszembe jutnak róla emlékek, vagy kezembe kerül egy tárgy, amiről eszembe jut, olyankor sírógörcs tör rám.
Most be vagyok nyugtatózva, így tudom ezt a bejegyzést leírni, bár itt a gombóc a torkomon, fojtogat a sírás.
Hálás vagyok neki... Hiszen amikor annyira a padlóra kerültünk anyagilag, ő nekiindult a városnak, és ment munkát keresni, amiből minket is ki lehet rángatni a kakiból...

Régebben is csinálták ők ezt az építőipari melót a Tibivel, s most megint összejött.
Összefogtak hát... Apum elvállalta a munkákat, beletette az összes vésztartalék pénzét, amiből a munkához kellő anyagot megvették, majd ketten güriztek ezerrel... Mindegy volt, hogy hétközben, hétvégén, ünnepnapon... mindig csinálták, hogy határidőre kész legyenek, és jöhessen a következő.
Mondhatni, hülyére dolgozták magukat, még egy esetleges betegség, láz sem állította meg őket.
Egy idő után apu ki tudta venni az ő betett pénzét, és a cég önállóan tartotta fenn magát.
Ettől kezdve a kemény közös munkából közössé vált a bevétel és a kiadás is...

Így történhetett meg az, hogy szépen lassacskán ki tudtam fizetgetni a nagyon elmaradott csekkjeimet... Persze még nem fogyott el, de már koránt sem annyi, mint ahonnan indultunk...

Hálás vagyok Neked APU!!! Köszönöm!!!
Nagyon szeretlek!

Tudom, hogy mint mindennek, ennek is meg van az oka, hogy miért mentél el, miért most, és miért ilyen fiatalon... de mégsem értem!!! Felfoghatatlan, érthetetlen, megmagyarázhatatlan!!!
Hiszen még csak 56 éves voltál!!!

NYUGODJ BÉKÉBEN APUKÁM!!!

"Fények felé sietsz most a kikövezett úton,
Hátra sem tekintesz, már nem aggódsz a múlton.
Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből,
Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből...
Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat,
De te csak menj, ha menned kell, tárd ki angyalszárnyad.
Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél,
Levetetted a földi gúnyát, fényes angyalruhát vettél! "


A temetésről itt