Az érezhető, hogy napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra nagyobb a szakadék közöttünk.
Nekem nincs bajom velük... Azt mondjuk furcsállom, hogy felénk sem néznek... hogy nem kíváncsiak a Bencére.
Áprilisban találkoztunk utoljára velük.
Mi menni nem tudtunk, mert az amúgy is felújításra váró, lejárt forgalmis kocsinktól anyagi okokból borzasztóan kevés pénzért meg kellett válnunk még tavasszal, s ugyan ezen anyagi okokból nem tellett buszjegyre sem. (Kábé 10-15 km-re lakunk egymástól.)
...Hiszen apánk nem dolgozott akkoriban, a családi pótlék meg éhenhalni is kevés volt egy ekkora családnak az egyéb egyre halmozódó kiadások, fizetnivalók mellett.
Ők voltak felénk, de nálunk nem. Többször láttuk őket Solton autóval, motorral...
Talán a másik unokát látogatta meg a mama... vagy más dolguk volt...
A sógorom gyakrabban jár Soltra, hiszen itt lakik a barátnője a szomszéd utcában.
Barátnője gyakran járt hozzánk annak idején... Sokszor eljött, meglátogatott a kórházban, és utána is mindig jött "Bencézni". Egészen addig amíg a Katca ballagásán össze nem jöttek a sógorommal.
Na ettől kezdve nem jöttek.
Egy darabig még érthető is volt, hiszen minél több időt akartak együtt tölteni, de ez később beteges kezdett náluk lenni.
Azt mondjuk nem értettem, hogy a mama miért nem érdeklődik az unokái felől.
Elég durva, de két kezemen össze tudom számolni, hogy hányszor találkozott Bence az apostagi mamájával...
Egyébként a sógorom lett volna a keresztapja Bencének, ha lett volna pénzünk keresztelőre, vagy névadóra.
De nem volt... sokszor, sokmindenre nem volt... Mondhatjuk úgy is, hogy az elmúlt hét év, évről-évre rosszabb és rosszabb lett... De ha kínlódva is, túléltük.
A reményt ott kezdtük feladni amikor apánk a munkahelyét veszítette el, amíg én a szülészeten voltam Bencével.
Lehet, hogy ez a bajuk velünk? Hogy leszegényedtünk?
Nem tudni... talán sosem tudjuk meg ezt.
Múlt héten szerdán megjelentek nálunk a sógoromék... megjegyezném, hogy a mama most sem jött el.
Én nem voltam itthon, de apánk Bencével együtt szépen beinvitálta, hellyel kínálta őket.
Azért ugrottak be, mert hoztak egy még a sógorom ballagásán ez év áprilisában készült fotót, amin rajta vagyunk...
Hoztak a Bencének egy csokit is... de bár ne hoztak volna! Nem keresem a szálkát, de SNICKERS csokit hozni egy 20 hónapos gyereknek... Hát... Természetesen nem kapta meg. Nekiadtam a nagyoknak.
Aki tudja mekkora egy 20 hónapos kisgyerek, az nem ad a kezébe olyan csokit amiben hatalmas egész mogyorók vannak.
Ők valószínűleg nem tudták mekkora a Bence...
