Óvodaérettségre készülve /helyzetjelentés/

Szóval úgy állunk, hogy cici már 10 napja nincs. Keresi, kéri, de azt mondom neki, hogy nem lehet, mert fáj anyunak... de van olyan is amikor mosolyogva mondom, hogy ekkora nagyfiúk már nem ciciznek. Ilyenkor ő zavartan velem mosolyog.
Mosolyogva... s közben a szívem majd meg szakad, mert úgy sajnálom, hogy nem kaphatja meg azt amit nagyon szeretne.
Tudom, hogy nem lehet... ez olyan mint a cigarettáról leszokás. Az is csak úgy megy, ha az ember egyszer csak leteszi.. Úgy nem lehet letenni, hogy most csak egy szálat, ma csak ötöt.. vagy egy héten csak egy dobozzal... Nem! Csak úgy, ha egy az egyben leteszi az ember...
Így kellett tennem Bencével is a cicizéssel kapcsolatban.

Pelus... Egyre többször szól, hogy "mingyá pisil(kakil) Bence". Olyankor szaladunk a wc-re, s pisilni sikerül is neki.
A kakilás többnyire még becsúszik a pelusba, bugyiba, de egyre jobb úton haladunk már a siker felé.

Remélem hamarosan beszámolhatok a totális sikerről is:)

Jövök még helyzetjelentéssel:)

Óvodáról...

Bencém leül mellénk, vagy szembe velünk és azt mondja:
-Beszélget!
Ezt mondja akkor is amikor valaki jön hozzánk akit Ő is ismer.
Ilyenkor meg kell tőle kérdezni:
-Miről szeretnél beszélgetni Bence?
Ekkor mindig azt mondja, h az Óvodáról.
-Mit fogsz csinálni az óvodában?- kérdezzük tőle.
-Játszik gyerekek, fociz, labdáz, bicikliz, szaladgál...- mondja édesen, fülig érő szájjal.

Egyébként napról napra meglep minket.
Tegnapelőtt azt mondja a nővérének:
-Az a kérdésem... - és kérdezett valamit Katcától.

Minket mostanában úgy hív, h ANYACI meg APACI. A legújabb az, hogy spórol a betűkkel, és csak a "CI" -t mondja ki ha nekünk szól, de ezt mindkettőnknek ígymondja.:)