2012. augusztus 2., csütörtök

Nagyfiúsodunk

Elég régen írtam már Bencéről.
Annyira gyorsa és nagy léptekben változott fejlődött a drágám, hogy az leírhatatlan. Ahhoz, hogy valaki igazán értse, hogy miért írom ezt, látnia , hallania kell Bencét...
Bence imádnivaló és rendkívül okos, értelmes gyerek. Van összehasonlítási alapom, hiszem felnevelem a kettő nagyobb gyerekemet is. Ők is nagyon okosak és imádni valóak voltak mindig, de Bencében mindkét nagytesó esze, okossága, benne van.
Tényleg leírhatatlan, így meg sem próbálom részletezni.
Annyi biztos, hogy egy hihetetlenül tündéri gyerek, eszméletlenül sok logikával megáldva...

Hogy ne legyen minden olyan szép, természetesen neki is van hibája...  Iszonyatosan hatalmas hisztérika!
Erről sem nagyon tudok részleteket írni, mert megtelne ezer sor, de az tény, hogy borzalmasan rossz kölyök tud lenni.

De most nem is ezért jöttem, hanem azért, hogy leírjam, mekkora lépést tett a napokban Bence a nagyfiúsodás felé:)
Már nagyon régóta az van, hogy ha pisilni kell neki, akkor kimegy a WC-be, felhajtja az ülőkét és állva pisil, ha kakilni kell neki, akkor pedig behozza a bilit és ráül, hogy nézni tudja a mesét. Ám egyik nap hallom ám, hogy kiabál:
-Anyaaaa! Kész vagyok a kakilássaaaal!!

Azt hittem a TV előtt ül, így a szobába szaladtam... de Ő nem volt ott.
Megtaláltam... A WC-n ült, teljesen egyedül (szűkítő nélkül).
Nagyon megdicsértem, megpusziltam, hogy ilyen nagyfiú lett.:)

Nincsenek megjegyzések: