2009. február 23., hétfő

Az első séta


Ma elmentünk sétálni. Anya jól bebugyolált, hogy meg ne fázzak.

Apa és anya is tolt a babakocsiban, és nagyon büszkék voltak.

Főleg amikor ismerősök állítottak meg bennünket, gratuláltak anyáéknak, megnéztek engem, és megdícsértek, hogy milyen szép formás kisbaba vagyok.

Bementünk a védőnénihez is, ahogy ez meg volt beszélve.

3650gr vagyok:)

Az első séta

2009. február 21., szombat

Pancsivideó

Amióta végre leesett a köldökcsonkom, azóta már nem kell annyira vigyázni fürcsikor.
Tegnap apa le is videózta, ahogy fürdök.
Anyáék nagyon örülnek, h szeretek pancsizni.




2009. február 18., szerda

Zsófi



Ma meglátogatott minket a Zsófi. Hozott nekem egy kisruhát, zoknikát, és egy rágókát, amit anya jól eltett, h meglegyen, mire használni fogom.

2009. február 16., hétfő

Védőnéni látogatása



Meglátogatott ma minket a védőnéni. Sokat beszélgettek anyával. Megbeszélték, hogy jövőhéten már mi sétálunk el a védőnői központba, s ott meg is tudunk méreckedni.
Védőnéni látogatása

2009. február 13., péntek

Doktornéni



[szerkesztés]
Eljött ma hozzám a dokornéni meglátogatni. Megvizsgált, és mindent rendben talált. Azt mondta anyának, hogy nagyon szép,egészséges fiú vagyok.:)
Doktornéni

2009. február 12., csütörtök

Hazajöttünk

Ma délelőtt hazaengedtek minket a kórházból. Előbb a mamacékhoz mentünk, megvártuk a Zsuzsit, h Ő is megnézhessen, majd elindultunk haza.

Otthon apuci már nagyon várt minket.:)

Később a tesóim is hazaértek a suliból.

Mindenki nagyon örült nekem:)

Hazajöttünk

2009. február 10., kedd

2009. február 9., hétfő

2009. február 09-én 7 óra 50 perckor MEGSZÜLETTEM!

2009. február 09-én 7 óra 50 perckor MEGSZÜLETTEM!


Anyukám leírta hogy milyen volt a születésem.

"Bence születése

Szombat éjjel kezdődtek a rendszertelen görcsök...
Másnap délelőtt elsétáltunk a boltba, hátha segít picit a séta. Hivatalosan erre a napra vártuk Bencét.
Estig szépen rendszeressé váltak a görcsök (20 percesek voltak).
Letusoltam, s a langyos víztől valamivel jobb lett, de nem sokáig. Sűrűsödtek a fájdalmaim 15 percesre.
Apuci totál idegbaj Folyton indulni akart a kórházba. Nyugtatgattam, hogy tudom mikor kell indulni.
Este tíz óra körül már 10 perces fájásaim lettek. Elindultam lezuhanyozni, majd szóltam apucinak, hogy itt az idő. Felhívtam a hugomat (velük volt megbeszélve, h bevisznek kocsival a kórházba). Útközben már 6 percenként görcsöltem.
Beértünk a szülészetre. Pont a mi doktorbácsink volt az ügyeletes.
Át kellett öltöznöm kórházi cuccba, majd megvizsgált a szülésznő.
Kiderült, h ezek csak jósló fájások voltak...
Rátett a fájásmérőre, ami szintúgy nem mutatott ki akkora fájásokat amiket én éreztem... (a fájásmérő az összehúzódásokat méri, de nekem mensis görcseim voltak)
Jött a doktorbácsi, megvizsgált ő is.
1-es méhszáj... Nagyon kevés.
Kaptam egy PIPOLPHEN injekció-t, s azt mondták, h ez most vagy elmúlasztja, vagy megindítja a fájásokat.... Hát nekem megindította. Feküdtem az ágyon és fájtam... nagyon fájtam. Éjféltől reggel 6 ig. Közben folyamatosan pisilni jártam... vagyis inkább csak az ingert éreztem.
Reggel 6 kor megvizsgált a szülésznő, és megállapította, h érdemes volt szenvednem, mert már 2-es a méhszájam, s még azt is elmondta, h ne csodálkozzak azon h egyfolytában pisiingerem van hiszen már ott a baba feje.
Zuhany... ezután jött a doktorbácsi.
Feltettek a fájásmérőre, ami mostmár szép eredményeket mutatott.
Mondták, akkor szóljak, ha jön a fájás mert akkor kell, h megvizsgáljanak. Na ilyenkor mindig meghaltam kicsit...
A doktorbácsi megrepesztette a burkot... Na ez nagyon kellemes volt. Meleg volt, és meg is könnyebbültem...
Felvilágosítottak, h ha lefolyik az infúzió, akkor kérhetek érzéstelenítőt, de amikor kértem, mondták, h valószínűleg már nem lesz rá idő, mert addigra megszületik a baba.
A szülésznő mondta, h akkor szóljak ezután amikor úgy érzem mintha wc-znem kellene... Hát szóltam...
Ekkor ráhúztak a lábamra egy-egy nylonzsákot... fel kellett húznom a nyakamba a lábaim és nyomnom kellett...
Nagyon fáradt voltam ekkorra már, hiszen egész éjjel nem aludtam. képtelennek éreztem magam még arra is, h felemeljem a lábaimat.
Mondták, h muszáj, mindjárt meglesz a baba.
Ez erőt adott, és nyomtam.
A doktorbácsi és a szülésznő is mondták, h nem elég amit csinálok, erősebb nyomás kell.
Sikerült...Kb az ötödik nyomásra kint is volt Bence.



Nem hittem el... Nagyon boldog voltam.

Ebben a pillanatban csörrent meg a telefon a szülőszobán... épp akkor amikor felsírt a fiam... Az idősebbik hugom volt az... aki érdeklődni akart, h mi újság, de ahogy meghallotta Bence sírását, ő is sírva fakadt örömében...

Imádom az én kisfiamat!!!!!!

MEGSZÜLETTEM!




Created by: Ágica